... ha a baba most találkozik viharral életében először: Tegnap délelőtt speciális programként 20 percet ültünk a teraszon és nemes egyszerűséggel néztük az esőt. Vagyis ő ámuló, nagy szemekkel, O-ra nyíló ajkakkal csodálkozott rá az esőcseppekre a földön, a széltépte fenyőfára, a kis kezeire cseppenő esőre, én pedig őt néztem meghatódva. Jó móka volt :)

... ha ez alkalom arra, hogy a bezártság miatt újabb és újabb játékokat találhassunk ki: tegnap például nagy mulatság kerekedett, mikor Ádinak végre megengedtem, hogy megtanulmányozza a ruhásszekrényét. Az eredmény fél óra elmélyült tanulmányozás, csócsálás és ruhadobálás, majd negyed óra földön csúszás-mászás, ruhák összeszedése, szekrénybe visszapakolás.

... ha a baba ezt a napot választja arra, hogy életében először visongva örülve rájöjjön a négykézláb előre-hátra rugózás mesterségére. Abba se akarta hagyni. :)

... ha egyéb programként és levezető pihenésként zenehallgatást választunk és ekkor derül ki, hogy a zene iránt eddig semmilyen vagy minimális fogékonyságot mutató gyermekünk első dala, amire boldogan rázni kezdi kezét, lábát, picsuját, nem más, mint egyik személyes kedvencünk, aminek köze sincs bugyuta gyerekdalokhoz vagy magasröptű klasszikusokhoz.

Ádi erre rázta:

 És szerencsére az emberben az ilyen pillanatok maradnak meg, nem pedig az egész napot végigkísérő nyűgösség, ordibálás, sírás, hiszti a front, a fogzás, a növekedési ugrás, az alvászavar miatt :)