Hordozni jó. Ezt tudjuk. Nem is kéne vele tovább foglalkozni, de nem tudok elmenni szó nélkül a jelenség mellett, amit én úgy hívok, hogy a "hordozós anyukák kasztja". Anno, még terhesen eldöntöttem, hogy messze el fogom kerülni ezt a csoportot mert semmi kedvem vérre menő elvi vitákba bonyolódni nevelési kérdésekben. Ám végül mégis hordozós anyuka lettem és élvezem. De! Nem szeretnék és nem is fogok a hordozós anyukák kasztjába tartozni, akik szerint "azért kell hordozni, mert az a gyereknek a legjobb, mert borzasztó önfeláldozóak vagyunk és a testmeleg és a közelség és adjunk meg mindent a mi kis egyetlenünknek és legyünk együtt, összenőve egész nap és ha közel van, bármikor rá tud cuppanni a cicire és az jaj de jó és akár 6 éves koráig is és nem baj ha leszakad a derekad, a gyerekért mindent és csak a kendő a jó, a kengurut és a csatost az ördög találta ki és az igény szerinti szoptatás és nem veszünk kínai másolatot csak eredeti, negyvenezres hordozót mert a gyerek a legjobbat érdemli és ezt kiterjesztjük minden más termék vásárlására is és ha nem hordozunk, akkor együtt alszunk akár a gyerek 10 éves koráig is mert a testmeleg meg a gyereknek ez a legjobb...".

No. Nem azt mondom, hogy a fenti dolgok rosszak, csak azt, hogy én nem tudom magamévá tenni őket 100%-ig. És nem szeretem, ha ezért elítélnek és úgy gondolják, én rossz anya vagyok, ha nem alszok a gyerekkel/nem hordozom egész nap/nem szoptatom percenként és évekig/nem vagyok vele kizárólag, amíg iskolába nem megy :) Imádom a kisfiamat és ezt szerintem mindenki tudja, de őszintén bevallom, nem miatta, hanem magam önzése, kényelme és praktikussága miatt választottam a hordozást ;)

- szabad két kezem vagy legalább egy, így sokkal könnyebb bármit csinálni

- ha csak gyorsan el kell ugranom valahová, elintézni valamit, sokkal egyszerűbb a dolgom, 3 perc alatt magamra csatolom a babát és mehetünk is, nem kell szenvednem a babakocsival, nem kell sehová cipelnem azt a plusz 10 kg-t, nem kell gondolkodnom rajta, hogy hová fog beférni a kocsi és hová nem és hol találok babakocsibarát üzleteket.

- kisebb a hisztiveszély, a hordozóban a gyerek jó esetben vidáman nézelődik vagy alszik mert tényleg jól érzi magát a közelemben, szorosan hozzám bújva. Ellentétben a babakocsival, amit lassan a 4 hónaphoz közeledve egyre kevésbé szeret, mert nem tud benne kedvére nézelődni, fészkelődni és nem bírja a passzivitást. Másrészt ha sír is, könnyebb megnyugtatni így, hogy a közelemben van, mint fekve a babakocsiban.

Szóval igen, én vagyok az önző, a saját kényelmét előtérbe helyező anyuka, aki abban egyetért másokkal, hogy hordozni jó :) Viszont a hordozást nem köti össze álszenteskedéssel és nem szépíti meg mások előtt sem az életét sem az anyaságát és az azzal járó kihívásokat és nehézségeket, hanem őszintén beszél a problémákról is, tudva, hogy ezzel más esendő anyukának is segíthet, erőt adhat. És nem gondolja, hogy más rossz anya lenne, mert nem hordoz (a hordozás szó bármi másra behelyettesíthető) :)