Régebben azt hittem, megy nekem a multitasking. Gyerekkel viszont más szintre emelkedik a figyelem-megosztás. És ebbe bizony sajnos már bele-bele bukik az ember, hiába nem szeretne. Mert hogyan is figyelhetnél mindenre, amikor az otthonról elindulás hadműveletét közel fél-1 órás előkészületek előzik meg, és még így is nehezen hajtható végre a feladat a baba elégedetlenkedése, sírása, kiabálása nélkül? Hogyan főzhetnél / takaríthatnál nyugodtan, amikor melletted egy mindent ledobáló/szájába vevő/székből folyton (a biztonsági öv ellenére) kimászni akaró kis kópé kuksol? Hát bizony, így be-becsúszik egy hiba. Az én eddigi legnagyobb baklövéseim:

- 2 hete a telefonom nélkül indultam útnak kórházba, babalátogatóba, pedig korábban soha de soha, semmilyen körülmények (vagy alkoholos befolyásoltság) között nem feledkeztem meg a telefonokról! Rég nem éreztem magam ilyen elveszettnek :)

- 1 hete sikeresen megégettem két ujjam főzés közben: az egyik helyre a levest tettem főni, a másikra a fedőt. A fedő alatt begyújtottam, a leves alatt nem :) Közben zsonglőrködtem Ádival, aki éppen rájött, hogy jó móka ledobni az ásványvizes palackot, mert valahogyan mindig visszakerül az ölébe :) Két hajolgatás közt nézem ám, hogy nem forr a víz. Gondoltam, jólvan, felgyorsítjuk a folyamatot, rárakom a fedőt.... :D Hát így.

- Ma reggel a 6 órás kelés jobban megviselt a szokásosnál (pedig korán lefeküdtem, nem is értem. Nem erre vagyok beállítva, de hiába, lassan meg kéne szoknom), így miután a baba evett, én is reggelizni készültem... Így került tápszer instant kávé helyett a forró vizes bögrémbe :DD Ugye, a rutin mikre képes :)

Szóval igyekszem, igyekszem, de sosem leszek olyan jó ebben a multitaskingban, mint például celeb kismama sorstársaim :)