Múlt héten a csecsemőorvos és a védőnő egymással karöltve Ádi szemfehérjéje láttán valami szörnyű betegséget vizionáltak. Persze nyugtattak is azonnal, azt mondták, nem valószínű, hogy az, amire gondolnak, hiszen más tünet nem társul hozzá, de biztos ami biztos, nézzük meg a baba agyát koponya ultrahanggal. Azzal bocsátottak haza, hogy ne nézzek utána a tünetnek, amit láttak. Jó vicc. Naná, hogy utánanéztem. Vízfejűségre és egyéb szörnyű szellemi fejlődési problémákra utalt.
Még mit nem, gondoltam. Az én kisbabám minden elfogulatlanság nélkül is tök ügyes, okos, anyai ösztönöm azt súgta, erős kapufára rúgott a szakértőcsapat. Azért persze jó szülő módjára vittük a picúrt a vizsgálatra.
Mondanom sem kell, Ádi ugyanazt lejátszotta, mint legutóbb az oltáson: érkezéskor boldog, vidám, gagyog, nézelődik (a váróban lévő párt és kislányukat különösen kitüntette figyelmével, szó szerint szemezett a kislánnyal. Meg kell hagyni, szép csaj volt, na :)). Aztán leraktam a vizsgálóasztalra, még ott sem volt gond, mosolygott szokásához híven. Nade amint meglátta a doktornénit, azonnal jött a szájbiggyesztés és az éktelen üvöltés. Egészen az ultrahang végéig. Aztán minden ment tovább a maga útján. Az a szép, hogy a gyerekemnek még fogalma sincs róla, mi fog történni vele, elég neki az orvos látványa ahhoz, hogy kellemetlenül érezze magát :) Haj, de jó lesz ez még később.
A lényeg viszont a következő: dokinéni a vizsgálat után szó szerint a következőt mondta: "Anyuka, nagyon szép agya van a kicsinek, nagyon okos kisfiú lesz, nincs itt semmi gond"
Kéremszépen. Szép az agya! Micsoda bók :) Azt mondjuk eddig is sejtettem, hogy okos lesz ;) De azért jól esett a hivatalos orvosi megerősítés is :DDDD Szegény gyerek, még alig 2 és fél hónapos, és nem is sejti, máris mekkora elvárásoknak kell megfelelnie...
