Napirend van? Sokat hallott kérdés mostanság. És amilyen egyszerűnek tűnik, annál nagyobb vitát tud kiváltani. Mert erről mindenkinek van véleménye, aki nevelt már gyereket. És mindenki úgy véli, csak a saját megoldása a jó/üdvözítő.

Nagyon sokat olvastam, tájékozódtam a témában (még saját excel táblát is gyártottam babánk napjának figyelemmel kíséréséhez :), íme tehát az én meglátásaim:

1. Egy-két-három-négyhetes babának nincs napirendje. Csak szeretne lenni. De ilyenkor még a baba és a mama is ismerkedik az új világgal, egymással.

2. A napirend nem valami órához kötött dolog, lehetetlen és tán felesleges is percre pontosan megmondani egy kisbabának, hogy mit csináljon. Ami nekem a szakirodalom közül a szívemhez legközelebb állt, az a Suttogó (vagy 4É) módszer, vagyis, hogy folyamatosan ismételve a közösen meghatározott ritmusban tartsuk be az alvás-evés-ébrenlét-anyuka szabadideje kört. Ami teljesen jól hangzik, logikus és tarthatónak tűnik, kivéve akkor nem működik, amikor:

- a baba úgy teleeszi magát, hogy evés közben beáll nála a kóma állapot :) Innen aztán mozdítsa ki, aki tudja és akinek nincs szíve

- annyira élvezi a játékidőt és úgy leköti a körülötte lévő világ, hogy esze ágában sincs elaludni, vidáman tekintget és tekereg mindenfelé akár 2 órán át, majd a nézelődést az evést jelző, könnyekig fokozható óbégatás váltja le

- a játékidő hisztimanóba csap át, mikor anya és apa nem észleli azt a vékony határvonalat, ami az érdeklődés és álmosság és az elalvási képesség közt húzódik: ha lekéssük ezt a pontot, akkor bizony a vidám mókázást éktelen és végeláthatatlan bömbölés követi. Aminek a vége kétféleképp alakulhat: álomba sírás vagy éhségbe sírás.

- az optimális eset is borulhat, vagyis, ha véletlenül működne az alszik-eszik-játszik-alszik újra kör, a második alvást 20-30 perc múlva megszakíthatja a tele pelus elviselhetetlen érzése, egy rossz álom vagy az, hogy drága kicsi babánk álmában annyira kalimpál, hogy saját magát ijeszti fel álmából (ez egyébként baromi mókásan néz ki). Ilyenkor a napirendnek nevezett valami borul úgy, ahogy van :) 

- sajnos az is előfordulhat, hogy az evést követően sikertelen az "ürítés", ekkor is borul a napirend, hiszen szegény baba hiába álmos, hiába aludna, dobálja a kis testét, rúgkapál, szenved, fáj a kis pocakja, szeretné kiengedni, aminek ki kell mennie, de nem sikerül. Ha tudunk segíteni, akkor végérvényesen felébred -> borul a napirend. Ha nem tudunk segíteni, órákig tartó óbégatás a következmény -> borul a napirend és jön a hisztimanó üzemmódot kísérő káosz :D

Ha valaki megmondja nekem, hogy az élet eme spontán történéseit hogyan lehet szigorú kordába szorítani anélkül, hogy ez a gyerek éheztetésével, bömbölni hagyásával, telepakolt pelenkával történő elaltatásával járna, azt külön megköszönöm :))

A fentiek miatt a 4É módszerből "anyuka szabadideje" még nem igazán behatárolt és megfogható fogalom nálunk manapság :) 

Addigis akárki kérdezné, nálunk bizony van napirend. Csak még olyan hiperbabás ;)

Ja és néhány elsőzés:

- a mai napon voltunk először babakocsiban sétálni! Ádi édesen végigaludta az utat. Itthon persze azonnal magához tért és jött a hisztimanó üzemmód. Azért a séta jó volt.

- ma mosolygott rám először tudatosan, az én mosolyomra reagálva! Anya totál elolvadt :D