Odakint szakad az eső, szomorú az ég, én mégis pozitívan állok a világhoz.

A hasam kerülete már csak 89 cm

A súlyom visszament 59-re, majdnem annyira, mint amennyivel bejöttem

A hcg értékeim napról napra duplázódnak, vagyis már csak egy holnapi ultrahang kell ahhoz, hogy hivatalosan is megerősítsék a terhességet :)

A közérzetem egyre jobb és mindemellett szupernővé kezdek válni: a szaglásom, az érzékeim egyre kifinomultabbak, messziről megérzem az izzadt embert és a finom parfümöt használó nővérkéket. Mondtam is a lányoknak, a szobatársaknak, hogy igazi detektív kutyává kezdek válni. Őszintén bevallom, nagyon élvezem.

Pár napja megcsináltam még egy terhességi tesztet, már csak azért is, hogy végre valahára lássam, milyen az, amikor szép, erős pozitív a jelem. Komolyan hatalmas élmény volt! Ahogy szaladt fel a rózsaszín elszíneződés, már azonnal megjelent a 2. csík. A kb 100 sikertelen teszt után ez maga a kánaán :)))

Tegnap megijedtem, mert nagyon begörcsöltem, de aztán kiderült szerencsére, hogy nincs baj, csak a beleim rosszalkodtak. Beszéltem anyuval és azt mondta, neki is így szokott lenni. Állítólag az anya terhessége valószínűsíti a lányáét is, ami esetemben egész jót jelent. Anyu azt mondta, kb 10 kg-t hízott velünk, nem nagyon volt baja, csak egy kis vashiánya. Szóval ha ebből indulunk ki és bízunk benne, hogy a hiperstimus tünetek után rendes terhességem lesz, akkor élvezni fogom nagyon.

Egyébként pedig hogyne élvezném, mikor végre valahára egy kis törpi van a hasamban :)

A lányok tanácsára az aggódást és a szomorú, buta gondolatokat a szőnyeg alá söpröm ezentúl jó strucc módjára és csak arra koncentrálok, hogy itt van velünk végre a kisbabánk és hogy nagyon-nagyon várjuk és nagyon-nagyon szeretjük és megvédjük mindentől.