Folytatván ez elkezdett sorozatot, nézzük, lassan fél év elteltével mi változott...Mivel játszik egy majdnem 14 hónapos?
A játékokat két részre lehet osztani:
A, szükséges hozzá futás, szaladás, mozgás, lihegés, erős fizikai aktivitás, anyának végkimerülés
B, önálló molyolással járó csendes tevékenység, imádnivaló tudós-nézéssel
1. Kergetőzés, bújócska minden mennyiségben - kukucs és futkározás, szobából ki és szobába be, hatalmas kacajok, földön fetrengés. Ilyen az Ádi féle bújócska. Ja és hozzá annyi, hogy igazából elbújni sem kell. Ádi elszalad előlem egyik szobából a másikba és ha nem vagyok elég gyors, hogy utána menjek, előjön és hangosan kacagva incselkedik, hogy milyen trükkösen is bújt el ő. :) Imádnivaló és extra fárasztó elfoglaltság. Napi 2-3x 10-15 percet bírom, bezzeg az egyik kis rokongyerek nettó 2.5 órán át tudta vele tartani az ütemet :) Kellene egy nagytesó :D
2. Bogyó és Babóca - jaj a fejemnek. Addig nem volt baj, míg a baba a meseolvasásra volt hónapokig rákattanva, az szép, hasznos dolog. Nade a mesenézés. Telefonon, tableten, laptopon... Ha tőle függne, korlátlan mennyiségben... ajjaj. Összecsap a felelős anya és a kényelmes anya. Hagyjuk-e, hogy addig nézze, míg meg nem unja? Megunja-e? Ha igen, mikor? Ha nem, akkor mi van? Árt a szemének, az agyának, a fejlődésének. De le is köti, nevet rajta, szereti.. És tényleg nem néz mást. Ádi mellett simán megnéztünk egy kétórás disney rajzfilmet úgy, hogy rá se nézett a tévére. De ha a BÖ (értsd: Bogyó és babóca) megy (b verzió bármi a Kerekmesétől), akkor aztán el nem veszi a tekintetét a képernyőről. Az más kérdés, hogy közben nem ül meg, járkál, mászkál, tornázik, táncol vagy babrál valamivel :) Szóval hogy meg ne bolonduljak a nagy tanácstalanságban, január 1-ével új szabály lépett életbe: mehet a BÖ, de csak napi kb max egy órát összesen. Jellemzően evés előtt és este, levezetésképp. Így én is tudom, mihez tartom magam és már ő sem csap hatalmas cirkuszt, ha vége a mesének.
3. Pakolás akárhonnan akárhová akárhogyan - erről már írtam, vagyis hogy a 9-10 hónapos gyerekek pakolása semmi ahhoz képest, ami az után jön. Rendszerető édesanya ismerőseim bele is őszülnek rendesen ebbe a korszakba, én alapvetően jól kezelem, naponta kétszer végigsuhanok a lakáson és mindent eldobálok az útból a legközelebb eső kosárba. Vagyis elméletben, mert azért néha nap közben is menni kell utána. Hogy ne vágódjon hasra a konyhakövön elejtett kiskanálon amolyan tomésjerry módra :) Hogy ne csússzon métereket a padlón felejtett mesekönyv miatt. Hogy ne vágja be fejét száguldtában a nyitva hagyott fiók sarkába. Mindezek mellett rettentő szórakoztató nézni a pakolási manővereket és azon agyalni, hogy vajon mi alapján megy egyik helyről a másikra, vajon mi alapján vesz ki és tesz át más helyre dolgokat... olyan szívesen megkérdezném néha :)
4. Cumisüveg-legó - Gondolom, hogy mivel egész kis eddigi életében elmélyülten figyelte, hogyan "szereljük össze" a cumisüvegeit, már nagyon tudta fejben a mozdulatokat. Hát pár hete rájött, hogy ő is tudja. Össze tudja rakni, játékból még inni is tud belőle. Így lett a cumisüvegek szétszerelt halmából egy napi fél-egy órás játékeszköz, ami hihetetlen módon teljesen leköti a drágám kis agytekervényeit. (lsd az alábbi videót)
5. Fűszerszagolgatás - nem is gondolná az ember, hogy ez milyen mérhetetlenül érdekes: fűszertartó dobozok tetejét levenni, bennük lévő fűszereket megszagolni, megtapogatni, tetőt vissza, vagy inkább mégsem, áttenni másik dobozra vagy inkább mégsem, megkóstolni, megízlelni és a legújabb: kiönteni. Eddig én voltam a tetőleszedő felelős, azonban elkövettem azt a hibát, hogy játék közben telefonáltam, így lehetőséget adtam a gyereknek arra, hogy ő is megpróbálkozzon vele. Így lett a szőnyegünk egy kicsit rozmaringos és egy kicsit bazsalikomos :)
Rájöttem: a játék nem jó játék, a nem játék a jó játék.
