Közeledik a végjáték (jujdeizgi). Hogy honnan tudom?

- a hasam, mint a képen is látható, "leszállt" (ja és ki veszi észre a fotón az elrejtett kórházi táskát? :)))

- a legutóbb írtam, hogy a méhszájam nyitva, méhnyak lerövidült

- a tegnapi nap fejleménye pedig, hogy egyértelműen távozott a nyákdugó és volt szerencsém egy, azaz egy darab igazi fájáshoz. Egyelőre nem követte második, de van egy olyan érzésem, hogy ma vagy holnap már nem úszom meg ennyivel.

A ma délelőttöt még kibírjuk, mert a szülésznőmnek programja van :) Aztán megbeszéltem az én csöppömmel, hogy elengedjük egymást, neki is kényelmetlen, én se vagyok már az a vigyorgós kismama, mindkettőnknek jobb lesz az elválás. Én már csak azért is szorgalmazom a dolgot, mert a viszketés, amiről korábban többször írtam, elviselhetetlen méreteket öltött és csak a szülés után oldódik meg.

Szóval várjuk szépen, csendben, mi lesz a következő lépés. Aztán sakk-matt, csak hogy stílusosan fejezzem ki magam (apropó, hajrá, tesó :)))