4 nap bölcsi, másfél hét betegség. A beszoktatás eddigi mérlege. Csak így tovább, állítólag lesz még pár hasonló körünk, szóval itt az ideje betárazni vitaminokkal, hogy ha a gyerek ki is dől, legalább én képes legyek tartani a frontot :)
Szóval az úgy volt, hogy a beszoktatás 3. napja nem sikerült igazán jól, de erre készültünk is, mondta az óvónéni, hogy a 3. nap mindig a legrosszabb, mert akkor jön rá a gyerek, hogy itt valami rendszer kezd alakulni, kéremszépen. Elég annyi, hogy mikor 2 óra múltán mentem a fiamért, az óvónénik megkértek, másnap vigyem magammal a cumiját (pedig már nem cumizik, csak este elalváshoz) :) A 4. nap már jobb volt, elváláskor és utána volt egy kis bömbi, a második volt állítólag durvább, de végül közös mosogatással sikerült oldani a feszültséget. Amúgy nagyon megdicsérték a törpét, hogy ügyes, alkalmazkodó, okos és nagyon szeret segíteni (leveleket söpör az udvaron, ágakat szed, összepakol).
Mindezek ellenére a 4. nap, csütörtök délután észrevettem a zöld barba papákat az orrában, melyet szintén elég észrevehető ugató köhögés kísért. Ajjaj, gondoltam, irány a doki másnap, itt valami nem stimmel. Doktornéni meg is erősített, ez bizony egy bakteriális izé, torokfájás, piros garatok, még láz és egyéb is lehet belőle, anyuka kérem, otthon kéne maradni pár napot. Oké, mondom, maradunk, nyilván nem akarok senkit még pluszban megfertőzni.
Node a baj bajjal jár, szóval:
1, Én is elkaptam a bacit: péntekre zombi voltam, szombatra pedig már annyira, hogy kijátszottam férjemnél az egyik anyák napjára kapott "ma én vigyázok a fiunkra" kártyát és egész nap teáztam, feküdtem, takaró alá bújtam (persze csak többségében, mert bár a férjem tudta, hogy én aznap pihenek, a fiam nem és nem is érdekelte. Így aztán azért én is játszottam, olvastam, etettem, pelenkáztam, de összeségében azért sikerült kicsit regenerálódni). Hétfőre már egészen működőképes állapotba kerültem, de menten meg is fogadtam, hogy mostantól vitamin, vitamin, vitamin, nem lehetek ennyire puhap..cs, hogy a fiam jobban viseli a betegséget, mint én. Mert ő persze vígan kommandózott, ugrált, szaladgált, énekelt a lakásban, így oldva meg a kijárási tilalmat és a mozgáshiányt. Pihenés kizárva, egy helyben csak és kizárólag mesével lehetett tartani :)
2, Keddre voltunk visszarendelve kontrollra, vasárnap még úgy tűnt, szuperül alakulnak a dolgok, a takonykór csökkent, köhögés szinte semmi. Aztán hétfőn, derült égből villámcsapás módra a gyerek belázasodott. 38.5-39 közt mozgott onnantól 3 napig folyamatosan, levinni nem nagyon lehetett. Cuki amúgy, mert 38.5-nél még teljesen működőképes, a fent leírt tevékenységeket űzte vidáman, 39-nél kezdett csak elbágyadni. Kedden a doktornéni azt mondta, meg kell találnunk a láz okát, irány a fül-orr gégészet és ha az nem jön be, akkor vérvétel, stb. Hát a fül-orr gégészet jó tippnek bizonyult: szegény Ádi sűrű orrváladéka letapadt a garatain és a jobb fülében is, így a torkára antibio-t kapott, a fülét pedig jó alaposan kimosta az amúgy nagyon kedves doktornéni. Hogy milyen egy fülmosás? Nem tűnik vészesnek ránézésre amúgy, érzésre biztos elég kellemetlen, a gyerek mindenesetre érkezéstől távozásig ellenállt max hangerőn, alig értettem az orvos további instrukcióit :) Azt mondta, szerncsénk volt, még pont időben jöttünk mert még nem gennyesedett be a füle, ami annyira tud fájni a piciknek. Nagy kő esett le a szívemről.
A látogatást követően Ádi szerencsére napról napra jobban lett, így a pénteki kontrollon hivatalosan is el lettünk engedve a tervezett nagyszülők-régi barátnő-ausztriai rokonlátogatással egybekötött kirándulásra, mondván, ennél jobbat most nem is tehetnénk a hetek óta otthon szenvedő/senyvedő gyerekünkkel :)
Szóval bölcsi folyt. köv, fülgyulladás kipipálva, himlő ellen beoltattam a gyereket, remélem más rém már nem nagyon talál ránk az elkövetkező hónapokban...
Annak, aki pedig nem tudná, mi az a fülgyulladás: (én így magyaráztam el Ádinak, mi történik vele)
