Amikor anya tényleg elmegy dolgozni és csak ebéd előtt ér vissza.

A nap mérlege:

- Ádám eljátszik, csak egyszer keres, de ha mutatnak neki érdekeset, megnyugszik

- Én alig tudok mit kezdeni a fene nagy (2,5 órás) szabadságommal, holnap viszek magammal laptopot

- Ádám álmából felriadva azért azt mondogatja, hogy "Anya dolgozni ment, Anya boltba ment, Anya mindjárt jön"

- Hazafelé olyan fáradt, hogy ülve elalszik a biciklin, alig tudok tekerni, mert nyiklik-nyaklik mindenfelé a kis-nagy bukósisakos buksija (már elkezdtem keresni a megoldást, egyesek a sállal az üléshez rögzített gyerekfejre esküsznek :))

- Délután mikor fél órára elszaladok megjavíttatni a biciklit, azért látom rajta, hogy már kezd elszontyolodni, hogy hová tűnök megint

- Kicsi szabadságot kapott Anya tényleg működőképesebb Anya, könnyebben kezelem a rikoltozós hisztiket is :)

- Az esti alvásnál a szívem szakad meg, a gyerek éjjel kétszer is hív, sírva, motyogja, hogy "Anya elment dolgozni", szorongatja a kezem, el nem engedné és vagy fél óra, míg elalszik újra :(

Mindeközben olyan érzésem van, mintha a gyerek minden nagyobb változást megérezne és mindig egyik napról a másikra hatalmasat lép és alkalmazkodik az adott helyzethez. Most is egész nap csak néztem, ki ez az okos nagyfiú itt mellettem, aki ma először ment bölcsibe anya nélkül, aki ma először döntött úgy, hogy egyedül kifújja az orrát, aki egyedül bújik be a szandáljába, sőt, aki kiválasztja, melyik szandált szeretné aznap felvenni :D

Folytköv.