/Avagy így játszik egy másfél éves/

Régóta várom ezt az időszakot. Körülbelül a 9. hónap óta (szeparációs szorongás kezdete), amióta azért a következők az alapszabályok: anya legyen mindig a közelben, anya figyeljen, anya szórakoztasson, különben céltalan kódorgás és figyelemfelkeltő nyafogás van (kisebb-nagyobb hangerővel). Azóta ábrándozom egy korról, amikor a gyerekem nem csak úgy játszik, mint egy méhecske, virágról-virágra (játékról játékra), hanem képes lesz 2 percnél tovább elmélyedni bármiben. Azt hittem, sosem lesz ilyen. 

Hát most itt van. Helló, tudós kor :)

A mi kis másfél évesünk ugyanis pont olyan, mint egy tudós: észreveszi az élet apró-cseprő részleteit, majd egy-egy ilyen részletet képes addig tanulmányozni, míg teljesen meg nem érti, ki nem végzi. Kísérletez, ismétel a végtelenségig, megfigyel, elemez, összekapcsol (szavakat, eseményeket, személyeket, helyzeteket). Döbbenetesen szórakoztató élmény nézni ezt a felfedezést, annak ellenére, hogy van, akinek unalmasnak tűnhet (csinálni és nézni is). Tudós Ádi a következő dolgokban képes -mit percekre-, fél-egy órákra elmerülni:

- sátorba műanyag flakont és kupakot betenni, majd kivenni (1000x-es ismétléssel. Az egyik nap úgy elmerült a munkában, hogy nem akartam zavarni, így egy órát késtünk a játszóházból :)

- buborékot fújni vagyis a folyadékot tanulmányozni és kipacsálni (hetek óta jó buli)

- lépcsőzés. Nekem is kiváló edzés, bár személy szerint önszántamból kb negyedannyi ideig bírnám, mint a fiam :)

- mindent megszámolni. Az egy és a kettő már stabilan és tudatosan megy, a többi még elég összevissza jön sorrendben, de bármi, ami számolható, azt számolni kell

- lábak kinyitása és becsukása: külön rituálé. Akit kedvel, annak behuppan a lába közé és parancsszavakkal (vagy ha az illető értetlen, kézzel is besegítve) lábakat kinyit és becsuk. Végeláthatatlan ideig szórakoztatónak tartja. Gondolom a szomszédnő is, aki a szépen festett lábkörme miatt kapta meg Ádi kitüntetett figyelmét és nevezhetett be egy kinyit-becsuk körre :D

- kavicsok - új móka, tegnap kezdődött. Azóta minden létező pocsolyába kavicsot kell dobni. És nézni, ahogy úszik. És ahogy odament. A vízbe. Bele. (ezek az ismételendő szavak). Remélem, kitart a rajongás nyaralásig, akkor tán lesz opcióm néha az árnyékban és egy helyben tartani a gyereket :DDD

- zenék, mondókák: minden nap újat tanul, az újat naphosszat ismételni kell. A régiekből pedig mikor kihagyok egy-egy szót, kiderül, hogy már rég betéve tudja a szöveget és azonnal kiegészít, javít. 

- wc: minden áldott alkalommal meg kell nézni, hogy működik. Lehúzni. Ráülni. Papírt dobni bele. Becsukni. És még papírt dobni. És még. És még. És még.. És sírva kitoloncolódni a wc-ből, ha anya megunta a bulit és a gyerek nem hallgat a szép szóra, miszerint elég lesz már :))

- építeni, összerakni, szétszedni bármit, formabedobóval, kockákkal játszani. A duplo legó az egyik legjobb vételünk volt, azzal végre megtanulta az elemeket összerakni, ráadásul a csúszdás, ágyas babaház verzió abban is segített, hogy megtanuljuk a helyes játszótéri és otthoni viselkedést :) De az építés korszaka is eljött, ennek is nagyon örülök figyelem-lekötési szempontból és persze kíváncsian várom az első önálló kreálmányokat :)

- párkereső: memóriakártyák közt (természetesen felfordítva) párok keresése, megtalálása, örülés, összegyűjtés, újból kiszórás. El vagyok képedve, milyen ügyes és csodálom, hogy minden alkalommal ő is és én is mennyire tudunk örülni a teljesítményének :)

- ja és persze kapcsolki-kapcsolbe: bármit, bármeddig :)

A fiam tehát igazi fiús műszaki manó egyelőre, pedig vettem neki babát, konyhai játékokat, de hiába, a genetika ellen nem tehetünk semmit: már érzem, hogy ő lesz az a gyerek, akit hazaküldenek az óvodából, amiért pillanatok alatt szétkapta a konnektort :D