Jaj, hát olyan gyorsan nő ez a gyerek. Napról napra, percről percre ügyesebb, már korántsem az a kis tehetetlen szobanövény, mint születésekor. 

Ma amíg mi ebédeltünk, Ádi az etetőszékében ült és szokás szerint az asztalon számára elérhető közelségben lévő dolgokat piszkálta. Az már többször előfordult, hogy kiszemelt dolgokat, majd a kis hasizmát használva előredőlt a döntött székből és elérte az áhított tárgyat. De hogy mindezt komplett, átgondolt stratégiával tegye, az teljesen új. A történet a következő:

Ádi játszik - itató üvegét kiszemeli - távolságot felméri (túl nagy) - erőt gyűjt - előredől - megragadja az itatópohár alatt lévő előkét - előkét előreránt, poharat közelebb hoz - pohárért nyúl, megragad - poharat szájhoz emel - poharat úgy elfordít, hogy meg tudja dönteni (alapból túl közel volt az asztal széle, nem fért el a pohár) - Ádi iszik 

Anya a sztori több pontján közbe akart lépni ("jaj, közelebb húzom a poharat, hadd érje el", "jaj, toljuk hátrébb a széket, hogy elférjen a pohár"), de a fiamnak NEM VOLT RÁM SZÜKSÉGE, MEGOLDOTTA EGYEDÜL :))) Meghatódtam, no.