Ismét megdőlt egy előzetes elképzelésem, be kell valljam: Hiába döntöttem el, én bizony nem leszek olyan anya, aki összehasonlítja a gyerekét más gyerekekkel, hát de bizony olyan vagyok :) Sőt. Azt gondolom, hogy az én gyerekem a legkirályabb. És azt hiszem, hogy teljesen objektív vagyok :D

Úgy képzeltem, nem fogok összehasonlítgatni, mert a racionális énem pontosan tudja, hogy minden baba más, ugyanúgy, mint ahogyan minden terhesség más. És mert fordított esetben nekem is rosszul esne, ha bárki más összehasonlítaná a sajátját az enyémmel. De az anyai énem egy tollvonással felülírt minden racionalitást, igenis összehasonlítok, akár akarok, akár nem :)   

Még megerősítést is kapok mindenfelől: a nőgyógyászom és az asszisztense szerint idősebbnek néz ki a baba, olyan értelmes a tekintete. A kismama, akivel együtt szültünk, ámélkodott azon, hogy Ádi mennyivel jobban figyel, mennyivel ügyesebb pár dologban, mint az ő kislánya. A védőnő szerint is nagyon fejlett a pici. (ők az objektív megfigyelők, a család és a rokonság véleménye ilyen szempontból nem ér) És igazuk van: Ádi már most nagyon figyel mindenre, látszik, hogy amikor ébren van, folyamatosan megfigyel, tanul, raktároz. Még 8 hetes sincs, de már átfordult egyszer, a kis kezecskéivel már tudatosan ütögeti a játékokat, ami érdeki, afelé nyúl a kezeivel, megtalálta a kis ujjait és vadul turkál velük mindenhol (legfőképp a saját szájában), sokat mosolyog és kifejezően gügyög, gagyorászik. Látszik, hogy értelmes, élénk kisfiúcska lesz.

Ja és ami szintén biztos: a fiam már most okosabb a VV6 bármelyik szereplőjénél :)))