Újabb kihívásokhoz érkeztünk. A terhesség alatt szükséges vasmennyiség háromszorosát tartalmazó Maltofer tabletta szedése ugyanis nem segített, a vérképem ugyanolyan katasztrofális, mint másfél hónapja (mondjuk legalább szinten tartottam, az szerintem már fél siker ;))) Szóval semmi nem mentett meg attól, hogy elkerüljem a vas injekciókat, amiktől annyira féltem (mivel mint már mondtam, édesanyám allergiás volt rá és erősen bennem volt a para, hogy ha a vérszegénységet örököltem, valószínűleg ezt is)
A fentiekből adódóan természetesen többször felhívtam az orvos figyelmét félelmeimre, de fogalmazhatunk úgy, hogy teljesen hidegen hagyta :)
A sztori a következő:
Hétfőn megtudtam az eredményeimet, meg volt beszélve az orvosommal, hogy azonnal hívom őt, ha tudom az adatokat és megkonzultáljuk, hogyan tovább. Na ebből a megkonzultáljuk-ból semmi nem lett :D Hívtam őt hétfőn. Egyszer... kétszer...háromszor.. a nap folyamán úgy 10-12x. Egyszer vissza is csörgött, de mire felvettem volna, kinyomta, utána pedig fél-1 órán keresztül foglaltat jelzett visszahívási kísérleteim során. Tudtam, hogy az asszisztense kezeli a telefont, így hagytam egy smst-t, hogy milyen ügyben kérek visszahívást. Nem kaptam visszahívást.
Kedden újra próbálkozni kezdtem a telefonálással, már kissé idegesebben. Kedden újra pontosan eljátszottuk a hétfői forgatókönyvet. Délutánra már a következők jártak a fejemben: "Mi lenne ha épp bajom lenne/azonnali segítségre lenne szükségem/mi lesz, ha szülök??? Ki és hogyan fogja elérni a dokimat???" Teljes pánik és düh kavargott bennem, majd arra jutottunk párommal, hogy az elérhetetlenséggel együtt csökken a hálapénze is (amit persze nem adunk, mert tilos ugyebár :)
Kedd késő délután végre sikerült elérnem dokibácsit, felvázoltam a helyzetet, amit egy "holnap jöjjön be a klinikára a rendelésre" mondattal gyorsan meg is oldott.
Szerdán bementem a rendelésre és még jó hogy volt annyi eszem, hogy odafelé menet kiváltsam a vas injekciókat "Hátha már most megkapom az elsőt" alapon. Persze alapvetően konzultációra készültem, hisz rengeteg kérdésem volt (az allergia gyanú miatt van-e lehetőség valamiféle teszt elvégzésére? Milyen gyakran fogom kapni az injekciót? Mennyit kell kapnom? stb).
No hát ehhez képest a következő történt: Asszisztensnek felvázolom, miért vagyok itt, bemegy és hallom ahogy továbbítja. Doki pár percre rá ajtót nyit, meglát, rám mosolyog majd megkérdezi hogy CTG-re jöttem-e (egy másik vizsgálat, amit a szomszéd rendelőben végeznek a kismamákon a 36. hét után. Nem is vagyok még 36 hetes, ezt sem tudja :). Mondom neki, Nem, a doktor úrhoz. Na ekkor látom a fényt felvillanni a fejében: "Áhá, a vas injekció. Magával hozta az injekciót? Adja ide". Én meghökkenve injekciót átadok és közben már tudom, ennyit a konzultációról. Itt kérem senki nem beszél feleslegesen, cselekszünk, kismama meg vakon bízik és csinálja, amit mondanak neki. Behívnak, leültetnek, doki megkérdezi (!) : "Ez lesz az első injekció?" Mondom neki: "Igen, tudja, féltem is, mert nem tudom, nem vagyok-e allergiás rá..." Hang elhalkul, így jelezvén, hogy most ő jönne pár megnyugtató mondattal. Meg is kapom "Csak nem lesz az.. " Hát király. Injekció pikk pakk be, míg szorítom a vattát, doki megkérdezi: "Nem ez volt az első, ugye?" WTF???? Atyavilág, hogy lehet valaki ennyire elhavazva! Hát fél perce mondtam, hogy ez az első. Mondom neki, hogy DE, EZ VOLT AZ ELSŐ. Erre "kapcsol", hogy "jaaa, akkor lehet kicsit gyorsan adtam be. Akkor jöjjön, kikísérem a váróba, itt üljön le 5 percre és ha rendben van, mehet. Ha gond van, szóljon". És már kint is vagyok, váróban leülök és már csak annyit van időm megkérdezni, hogy mikor kapom a következőt. A válasz: minden nap, jöjjön holnap is. És már ott sincs. Kedves orvos bácsi itt bukott még egy adagot a hálapénzéből. Elhiszem, hogy sok a dolga, de hogy ennyire ne legyen képben és ennyire ne törődjön a megfelelő tájékoztatással, az kicsit felhúzott. Ráadásul az injekció használati utasítása szerint ezt csak fekvő helyzetben és minimum fél órás (!) utólagos megfigyeléssel lehet beadni! Engem meg hazaküldtek lazán 5 perc után. Végig is paráztam az egész napot, figyeltem magam, hogy nincs-e semmi tünete annak, hogy nem bírná a szervezetem az injekciót. De hála égnek minden rendben és ma már abszolút bátran mentem a következő adagért. És most ez lesz még 8 napig (hétvégén is), jujjdejó :) Majdnem annyi szuri, mint lombik alatt :)
A sztori tanulsága: szuper, ha sztárnőgyógyászod van akkor, ha speciális eset vagy, mert akkor kihívást és érdekességet jelentesz neki, de mivel sztárnőgyógyász és több száz vagy több ezer kismamát kezel, nem várható el tőle, hogy tudja a neved, a kórtörténeted, akármit. Szóval ha törődést, odafigyelést, lelkesedést és együttérzést akarsz, keress egy fiatal, lelkes, kevés pácienssel rendelkező orvost. A menő doki annyiban jó, hogy biztosan tudhatod, ha bármi nagyobb gond lenne, benne bízhatsz, érdeklődni fog, mert érdekli a megoldás (mint Dr. House-t). az apró-cseprő gondjaidon viszont át fog siklani, ebbe sajnos bele kell törődni...
