Problémák nélkül teljesen eseménytelen és normális az élet, már-már hihetetlen, hogy mennyire :) Ezért is vártam annyira ma az első terhesgondozást, hogy újra megbizonyosodhassak róla, tényleg terhes vagyok. Hát ja, aki el lett kényeztetve az elején mindenféle tünettel és heti 2 ultrahanggal, az igen nehezen bírja ki, hogy 3 hétig nincs kézzelfogható jele a kisbabája létezésének. De ma megnyugodtam, a kötelező állami terhesgondozás részeként igénybe vett ultrahang vizsgálat ugyanis gyors volt és lényegre törő: baba van, szívhang van, normál, fej és ülőméret rendben, magzatvíz rendben, gyerek kifejezetten élénk.

Szóval él és virul és élénk és nemsokára (pár hét) már érezni is fogom az élénkségét, onnantól gondolom nem is fogok kétkedni a létezésében ;)

A terhesgondozás egyébként meglepően személytelen és gyors volt, pár perc alatt lerendezte kusza kórtörténetem a nővér/ápolónő, aki nem épp a világ legkedvesebb nője és az UH-t is olyan gyorsan elintézték, hogy észre sem vettem, már kint voltam. De legalább végre eljött az az időszak, hogy nincs szükség hüvelyi ultrahangra, már minden látszik hasin keresztül is. Végérvényesen rendes kismama lettem, ollé :))))

És hogy hogyan telt a 14. hét? Teljesen normálisan, dolgoztam, pihentem, filmet néztem, hétvégén hajóztunk és grilleztünk, igazán jó volt :) Párom szerint nem okozok izgalmakat, mert mindössze kétféle állapotom létezik mostanában: éhes vagyok vagy teleettem magam :DDD És ez így is van. Szerencsére a súlyomon nem látszik, most tartok plusz másfél kilónál, az ilyenkor teljesen jó adat.

Persze beiktattam néhány kismama programot is, úgy mint :

- másik, ismerős kismamákkal való kapcsolatfelvétel, levelezés, telefonok és tapasztalatgyűjtés (végre megtaláltam azt a célcsoportot, aki bírja több órán keresztül a baba-mama témákat :)))

- boltokban kószálás és minden kisruha/játék/bútor megfogdosása majd gyors elhagyása "még nem veszünk semmit" felkiáltással (bár egyre nehezebben megy, úgy érzem, hamarosan becsúszik az első babaruha pakk :D

- kismamajóga - na ez a világ legviccesebb dolga. Egyrészt szinte csak nyújtást szolgáló mozdulatsorok vannak, abszolút könnyűnek tűnnek, de aztán kiderül, hogy nemcsak, hogy lehetetlen megcsinálni egyik-másik gyakorlatot, de másnap addig teljesen ismeretlen izmok határozott érzésével ébred az ember. Alapvetően tetszett a jóga, több blokkban vannak a gyakorlatok, minden blokk után relaxálunk, elképzeljük, milyen jó is nekünk a mozgás, majd relaxálunk tovább pocakra tett kézzel és érezzük, milyen jót tettünk a babának. Ez utóbbit olyan szépen, kedvesen mondja el a videón az oktató, hogy első hallásra rendesen megríkatott vele. Persze, hogy abban a pillanatban ért haza férjecském, aki ajtónyitás után mit lát, hogy megint sírok :) Kérdezi, mi a baj, erre én: "semmi, csak jógázok" :DDD nincs férfi, aki ezt értelmezni tudná :)

- meseolvasás: sosem gondoltam volna, hogy az internet tele van mesékkel, hangoskönyvekkel, mesékkel videón, stb. Forrás van bőven, csak győzzön válogatni az ember. Azt olvastam, jó a babának, ha olvasgatok neki, gondoltam, úgysem lát senki, egyáltalán nem lehet gáz és ciki, ha itthon egyedül nekiállok hangosan a semmibe felolvasni valami borzasztóan bugyuta mesét. De gáz és ciki. És közben rettentően vicces és érdekes élmény. Az ember figyeli önmagát, mintha tényleg itt lenne valaki. Vajon jól olvasom, érthetően ejtem a szavakat? El tudom-e eléggé változtatni a hangom a különböző karakterekhez? Csupa-csupa kihívás :) Azért kicsit szomorú is vagyok, hiszen régen mese és versolvasó versenyeket nyertem, most pedig küszködök a szavakkal, a szép kiejtéssel... Lehet ezt az egészet nem is azért találták ki, hogy kommunikáljon az ember a babával, hanem hogy legyen ideje felkészülni arra, amikor majd élesben kell meséket olvasnia. Az is eszembe jutott, hogy mi lenne, ha verseket, újságot, e-maileket, szerződés-terveket olvasnék fel neki? Gondolom baba azt is élvezné :DDD Majd ha már mozogni fog és érzem is, azt tervezem, hogy számtalan dolgot kipróbálok vele: megnézem, mire pörög be: Metallicára vagy Mozart-ra, sütire vagy pogácsára, mesére vagy versekre :)) 

Hát így telnek a napok, nem történik semmi és ez olyan furcsa és egyben olyan jó ;)

Jövő héten viszont izgiségek jönnek, AFP vizsgálat, újabb részletes ultrahang, stb. Szóval van program. Lehet tényleg észre se fogom venni, olyan gyorsan elrepül a várandósság időszaka...