Lassan két napja, hogy itthon vagyok. Mondanám, hogy felhőtlen a boldogság, de egy apró, ám annál zavaróbb tényező beárnyékolja a napjaimat. Na nem mintha bármi nagy baj lenne, szerencsére a cisztáim alig érzem, a közérzetem is rendben, bátran tudok/merek főzőcskézni és egy kicsit sétálgatni is a szép napos időben.
Node: másfél hónap kórházi fekvés és a speciális ágy, ami mindig megemelve tartotta a felsőtestem sajnos hozzájárult ahhoz, hogy a testem hozzászokjon ehhez a fekvési formához. És nem mellesleg elszokjon az itthoni, kényelmes, egyenes és kicsit puhább ágytól. Nem gondoltam volna, hogy ez gondot okozhat. Az első éjjel azonban sikerült az ágyváltás következtében egy olyan durva idegbecsípődést összehoznom, hogy azóta jobban nyavajgok minden egyes mozdulatnál, mint eddig bármikor a ciszták vagy a haspuffadás miatt :))) Nyilván elmúlik egyszer, de jelenleg eléggé elrontja a napjaimat. Alvás előtt kb. egy óra míg találok egy pózt, amiben kevésbé fáj. Napközben a kanapéról felkelés 10 perces jajgatós procedúra. A nevetéstől sírok, a tüsszögéstől ölni tudnék :D
Kaptam a gyógyszertárban kismamáknak szánt fájdalomcsillapítót és egy melegítő övet, úgy tűnik, valamit használ, de gondolom, még pár napig elszórakoztat majd a fájdalom :) Őszintén szólva nem érdekel, kibírom, ameddig kell, mert tudom, hogy ez sem engem, sem a babát nem veszélyezteti. Végre valami normális, hétköznapi betegség :)
Apropó betegség, eszembe jutott, hogy le akartam írni, hogy néz ki egy átlagos nap a kórházban, hogy ha bárki bekerülne, tudja mire számítson:
Reggel 5 óra: ébresztő és egy teljesen felesleges lázmérés olyan lázmérőkkel, amik feltűnően nem működnek, de használnod kell, mert ez a "protokoll". Vidám napokon félkómásan még részt vehetsz ilyen időpontban egy vérvételen is.
Reggel 6-7 óra közt: Visszaaludnál, de esélytelen. Jön a takarítónő, ajtót nyit-zár, csapkod, puffog. Mindemellett műszakváltás van, ami visongó és hangosan nevető nővérkékkel jár.
7-8 óra közt: már korog a gyomrod, de várod a vizitet. Ha ekkor elindulsz a mosdó vagy a kávéautomata felé, a sasszemű nővérek azonnal megállítanak és visszaparancsolnak, hiszen mindjárt vizit. Majd vársz még fél órát szomjasan/tele hólyaggal, ami kismamáknál nem vicces :). A vizit lezajlik úgy 3 perc alatt. Nálunk hétfőn és csütörtökön ráadásul professzori vizitre is számítani lehetett, de soha senki nem tudta, lesz-e. Ez a két nap minden héten bolondokháza volt, reggel kötelező súly és vérnyomásméréssel, ágynemű húzással és saját portánk (ágyunk, szekrénykénk) rendbe rakásával. Aztán vagy jött a professzor vagy nem. Jellemzően nem. Csak mi vártunk sokkal tovább a reggelire.
8-9 közt: meghozzák a reggelit. Az éhes betegek kiváló hallással már messziről megérzik az étkezős kocsi hangját, így ki sem pakolják az ebédlőben a csomagokat, már lassan csoszogó zombi kismamahordák veszik körül az asztalt. Kézben az elhagyhatatlan bögre, hiszen ilyenkor osztják a reggeli teát és tejeskávét.
9-12 óra: a csapat egy része kimerül a reggelitől és egy kényelmes délelőtti sziesztába fog. Én konkrétan bármilyen zajban el tudtam aludni evés után. Sokan ilyenkor fogadnak látogatókat is, de a délelőtt legizgalmasabb programja, ha valaki a szobából vizsgálatra megy :) Ha nem te vagy, aki megy, akkor is izgi, mert lehet szurkolni a szobatársnak a jó eredményekért. Teljesen jó program egész délelőttre :)
12-13 óra: ebédidő ismét csoszogó kismamahordákkal, majd újabb alvás, mert elfáradunk az evéstől.
13-20 óra közt: délutáni szieszta, alvás, fekvés és a plafonra bámulás, vendégek, látogatók fogadása, zuhanyzás, pletykálgatás, délelőtti események alapos elemzése.
20-21 óra közt: a fáradt kismamák aludni térnek vagy elkezdenek megnézni egy műsort/filmet, amin aztán elalszanak, hiszen tudják, másnap korán kelnek :)
Ugye milyen feszes és izgalmas program a kórházasdi? :)))
