- Minden egyes alkalommal, mikor lementem ultrahangra az orvosomhoz, megkérdeztem, hogy mikor mehetek már haza. Ma nem kérdeztem meg, gondoltam, unja már és még úgyis biztos sok van hátra...

- Kedves szobatársnőim ketten szintén nagyon bentlakásosak voltak, megbeszéltük hogy együtt húzzuk ki április végéig. Tegnap éjjel megszült az egyikük (egészséges ikerbabákat 1300 és 1800 grammal! - mit tud az orvostudomány, megdöbbentő), ma reggel pedig a másikuk ment le a szülőszobára vajúdni. Engem pedig egyedül hagytak, el is szomorodtam kicsit, hogy lányoook, nem ezt beszéltük meg...

Ennyi jelből már értenem kellett volna, de nem kapcsoltam valami gyorsan, hogy nagy nap lesz ez a mai :)))

Az ultrahang kontrollon a dokibácsi megnézte a cisztáimat és azt mondta, mivel végre felszívódott körülöttük a víz, a becsavarodás veszélye már nem áll fent. Ráadásul a vérömlenyem (hematóma) mérete csökkent, a baba pedig a vérömleny háromszorosa már (kemény 26 mm, hétfőn volt 17,80, nagyon gyorsan nő a drága :) -> mostmár nem nagyon veszélyezteti a kicsit a vérzés. Dokibácsi meg is kérdezte a diagnózis után: - "Nos, szeretne hazamenni?"

:DDDD

"Igen, igen, igen"-feleltem, majd örömömben még 10 percet sírtam a folyosón mielőtt felhívtam volna a családot a jó hírrel és aztán sem tértem magamhoz egész délelőtt :)

Ennyi idő után az otthon a világ legszebb helyévé válik, ahová visszatérni olyan hihetetlen érzés. Csend, nyugalom, tisztaság, szabadság :) Már csak a szüleimhez szeretnék eljutni, hogy teljes legyen az öröm, de erre még várni kell egy kicsit.

Jövő héten megyek az orvosomhoz kontrollra, megbeszéljük, mit szabad, mit nem, mi a következő lépés. Addigis azért ágynyugalomra, fekvésre vagyok még ítélve itthon is, de nyilván könnyebben megy, ha nem egyedül alszom, ha van kihez hozzábújni, ha finomakat ehetek, amiket a baba megkíván, ha tiszta a wc, ha van tv és rendes internet :)

Az első dolgom az volt, hogy alaposan bevásároljak, hiszen mostantól én ügyelek a saját egészségemre, táplálásomra és a kicsi táplálására is. Körültekintően eltöltött fél órás nagybevásárlás után mit ne mondjak, annyira elfáradtam, hogy órák óta csak pihenek, a kaják szép lassan, több részletben jutottak el a hűtőig :)  De nem számít, időm, mint a tenger, ezt a kórház és az élet megtanította rendesen  :) Ráadásul egy másik fontos programom is volt: meg kellett mutatnom a kicsinek a lakást, megmutattam, hol lesz a helye, hol fog aludni, hol fogunk játszani, mesét olvasni, együtt főzőcskézni. Persze csak elméletben, a 6. hónapig szigorúan letiltom magam mindenféle bútor és kiegészítő vásárlásáról :)))

Sokan kérdezték, hogy nem unalmasak-e a napok a kórházban, hogyan telnek el egymás után. Holnap, ha eljutok odáig, leírom ezt is, hogy mindenki megtudja, lehet jó móka a kórházasdi :)

Addigis végre, hónapok óta ma aludni fogok egy hatalmasat, mert végre nincs, aki reggel 5-kor lázmérővel ébresszen :)