Nálunk végérvényesen beköszöntött a NEM korszak. Hogy ezt honnan lehet tudni?
Ez az az időszak, amikor a 42 helyett a válasz mindenre csak annyi: NEM (így, csupa nagybetűvel, akarat és erő teljes tudatában) :D
Ez az az időszak, amikor:
- a gyerek ébredés után azonnal azt kiabálja a kiságyában, hogy NEM, NEM, NEM (hogy mi a nem, azt sosem tudjuk meg)
- amikor a játszótéren a legszipmatikusabb kislány az, akivel felváltva tudják kiáltozni egymásnak, hogy NEM
- amikor a babakocsiban elalvó baba még utoljára, csukott szemmel felül, kiköpi a cumiját, közli, hogy NEM, majd visszafekszik és durcás pofival az arcán édesdeden alszik tovább
- amikor még az Igen is NEM :)
- amikor a "Kérsz enni?" (vagy bármilyen egyéb étkezéssel, ivással kapcsolatos) kérdésre kitátott száj és közben egy magabiztosan elvakkantott NEM a válasz :D
Őszintén szólva én jókak derülök a dolgon, persze igyekszem nem kinevetni az akaratát próbálgató mini felnőttemet ;) És meglepő módon az sem dühít fel, amikor ellenállva a baba akaratának, ő hátraveti magát és nekikezd a hisztinek. Utcán, boltban, társaságban, akárhol. Felkapom, megpuszilom, megnyugtatom, eltávolítom, figyelemelterelek. És közben nem érzem kínosan magam, nem vagyok rá mérges, nem kapkodok és nem kiabálok. Pedig egy évvel ezelőtt még nagyon-nagyon féltem ettől a korszaktól. De úgy látszik, az idő megedzi az anyai szívet és segít felkészíteni arra, hogy ebben az időszakban is helyesen viselkedjünk. És felismerjük, hogy a Nem mikor valódi NEM és mikor csak tisztességből kikiáltott 'nem', ami igazából igen :D
