2017.04.30.
19:40

Írta: zsmaria

Anya várakozni tanul

Ismét rá kellett jönnöm, milyen könnyen tanulok és gyorsan felejtek :)

Azt hittem, már Ádámnál megtanultam a leckét, megtanultam elfogadni, türelmesen várni, beletörődni, hogy vannak olyan dolgok az életben, amiket nem befolyásolhatok. Rájöttem erre akkor, amikor rá és egy sikeres lombikra vártunk. Rájöttem megint, mikor nem akart kibújni és túlhordtam 1 hetet. Rájöttem ismét, mikor arra vártunk, hogy sikerüljön a következő beültetés. És már megint elfelejtettem és újra kell tanulnom a várakozás és az elfogadás művészetét. Azt, hogy az élet fogantatással, születéssel kapcsolatos csodáira és folyamataira nincs ráhatásom. Semmi mást nem tehetek, mint hogy türelmesen várom, a mi kicsi Áronunk mikor szeretne megszületni. 

18235934_10213484618097849_1481336136_o.png

2 hét van hátra. Hosszú-hosszú, unalmas, idegőrlő 2 hét lesz. Minden orvosi vizsgálaton túl vagyok, legközelebb mindenkivel már csak a szülés alatt/után fogok találkozni. Fizikailag már hetek óta szenvedős, nyafogós vagyok, ráadásul jött most egy torokfájás is, ami pluszban legyengített. Érzelmileg még bírom, de folyamatosan a jövőn kattog az agyam, ezerféle forgatókönyvet lejátszottam már, hogy mi lesz, hogy lesz. Vágyom titokban egy magzatvíz elfolyós-gyors és könnyű szülésre, reménykedem, hogy sikerülhet. Közben a remény erre egyre kisebb. 

Hiába érezek hetek óta görcsöket, hiába éreztem, hogy mintha nyílna a méhszájam, hiába nagy a hasam, az orvosom azt mondta, egyelőre semmi jel nem utal arra, hogy közeledne valami. Minden zárt, a méhnyak egy cseppet sem rövidült. Áron tankönyvi méretű babácska, így előrehozott császárral sem lehet kalkulálni. Szóval semmit nem tudunk. Csak annyit, hogy várnunk kell. Még egy dolog biztos ezen kívül: hogy a nőgyógyászom most nem enged túlhordani, ha május 15-ig nem jelentkezik a baba, 16-17-én legkésőbb megindítjuk a szülést. 

Addig pedig még kitalálok valamit, amivel lekötöm magam, különben bele fogok bolondulni a várakozásba. Az itthon főzőcskézés-kényszeres takarítás-rendezgetés-filmnézés nem az én világom, kicsit sem köt le. Szóval ha úgy nézzük, van még két hetem dolgozni és Ádámmal játszóterezni, őt dögönyözni, szeretgetni, kisajátítani :D 

Szólj hozzá!

Címkék: terhesség várakozás szülésindítás terhesség utolsó hónap jósló fájások

A bejegyzés trackback címe:

https://hiperterhes.blog.hu/api/trackback/id/tr7912469711

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.