2017.04.19.
13:52

Írta: zsmaria

Visszaszámlálás megint

36. hét. Innen is látszik, mennyire rég írtam blogot. Hiába, a második terhesség ebben is nagyon különbözik az elsőtől. Míg az elsőnél azért félidőtől már nagyon fókuszáltam a tudatos pihenésre és felkészülésre, most versenyt futok az idővel, hogy még a szülésig mindenféle dolog beleférjen az időmbe, amit elterveztem. Nincs nagyon idő az egész napos filmnézésre, olvasásra, céltalan sétálgatásra vagy ha van is, az társas tevékenységgé vált. 

baby_1.jpg

Miben más még ez a babavárás így a vége felé?

Vásárlás

Nincs igazán mit vásárolni. Előszedtem mindent, amit Ádámról félretettem, mostam, takarítottam, a babakocsi és a babaágy olyan, mint újkorában, Ádámnak 1 doboznyi cipője és 5-6 doboznyi ruhája várja az újszülöttet, így maximum annyit kellett frissíteni a ruhatáron, hogy téli gyerek után tavaszi jön, így beszereztem pár vékonyabb takarót, rugdalózót, body-t. Helyette költhettünk a lakásfelújításra :)

Csend

Na, az nincs. Van egy elképzelésem arról, hogy Ádámot például azért idegesíti, zavarja minden zaj, hangosabb eszköz, rádió, stb, mert a terhességem alatt végig csend és nyugalom vette körül és amúgy sem vagyunk a férjemmel az a zajos pár, tőlünk nem igazán hallhatott hangzavart. Ezzel ellentétben ő maga valamiért képtelen csendben maradni, megállás nélkül beszél, kiabál, mindent hangosan csinál, baba kora óta ez az alapállapota. Sőt, ha direkt megkérjük, hogy maradjon csendben (pl.: templomban esküvőn / moziban / vagy csak mert valaki beszél hozzánk és szeretnénk meghallani) , a mai napig külön megsértődik és még hangosabb lesz. Ezt az ellentmondást 3,5 év alatt sem tudtam feloldani benne. Így Áron baba már a pocakomban hozzá van szoktatva a folyamatos hangzavarhoz, kiabáláshoz, énekléshez, pörgéshez. Bízom benne, hogy ebből adódóan Ádámmal ellentétben nem lesz érzékeny arra sem, hogy zajban aludjon, pihenjen. 

Rutin

Anno emlékszem, heteken át faltam a gyerekneveléssel kapcsolatos könyveket, elképzeltem mindent, mit hogyan fogok csinálni, gyúrtam magamban a kis elméleteket, hogy milyen lesz a fiam, milyen anya leszek, milyen lesz a családunk, hogy fogunk élni. Gyönyörű, rózsaszín légvár volt :) Az elveim többségét azóta szépen leadtam és annyit megtanultam, hogy semmit nem tudok előre eltervezni. Minden alakul, ahogy alakul, mi pedig próbáljuk azt a saját életünkhöz igazítani úgy, hogy mindenkinek a lehető legjobb legyen. Áronnal már meg sem próbálok tervezni. Azt persze elképzelem, hogy vajon milyen lesz, de nem döntöttem el semmit előre sem a szüléssel, sem a szoptatással, sem a neveléssel kapcsolatban. Csak felkészültem lelkileg az esetleges problémákra, így praktikussági szempontból beszereztem babahintát, hordozókendőt és elkezdtem erősen készülni a káoszra és a testvérféltékenységre :)

Fizikai aktivitás és testi változások

Ádámmal jól bírtam az utolsó heteket is azon kívül, hogy már nagyon vártam. Jól éreztem magam, egy furcsább éjszakát leszámítva nem voltak előzetes fájásaim, nem éreztem semmit, pár héttel szülés előtt még wellnesselni mentem a férjemmel :) Most azért sokkal jobban érzem a kimerültséget és a terhelést. Sőt, erősen érzem, ahogy a testem felkészül a szülésre: érzem, ahogy helyezkedik a baba, érzem, ahogy vizesedek, tágulok, görcsölök, szédülök, hol itt szúr, hol ott szúr, aludni már sehogy sem jó, levegőt néha alig kapok, stb. A várandósság vége egyre nehezebb. Ha arra gondolok, hogy még 3-4 hétig ilyen állapotban kell lennem, nem vagyok felhőtlenül boldog :) Ráadásul a frontokra is érzékeny lettem. Ma reggel leesett a hó, egész délelőtt havazott. Ennek közeledtét én 3 napja érzem, meg voltam én is bolondulva és meg volt a baba is bolondulva, olyan furcsán éreztem magam, azt hittem, beindul idő előtt a szülés. A jó viszont az egészben az, hogy így felsejlett bennem a remény, hogy annak ellenére, hogy anno Ádámmal a szervezetem nem reagált semmire és nem indult meg magától a szülés, lehet, hogy most lesz esélyem természetesen, könnyen és gyorsan szülni (valami ilyesmi a jóga-mantrám is). Talán a testem emlékszik arra, hogy legutóbb mit kellett (volna) csinálnia...

Szólj hozzá!

Címkék: terhesség szülés boldogság várakozás idő érzések pillanatok magzatmozgás pocakfotó babaruha vizesedés terhesség utolsó hónap jósló fájások szapora légzés

A bejegyzés trackback címe:

https://hiperterhes.blog.hu/api/trackback/id/tr8312436825

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.