2016.09.28.
21:38

Írta: zsmaria

Jó hírek és egy csokor aranyköpés

Kicsit rólam és ketteskéről: ma hivatalosan is rendbe jöttem, vagyis a hiperstimuláció lecsengett. Víz nincs már a hasamban, a vérképem elfogadható, még pár napi clexane injekció és befejeztük :) A baba rendben van, 7 hetes és 4 napos kis babszemecske :) Legközelebb 1 hónap múlva találkozunk vele ultrahangon, addig nincs semmi dolgom, mint örülni a normál terhességi tüneteknek, úgy mint fáradékonyság és gyomorégés :D

És hogy legyen még minek örülni, íme Ádi néhány szupercuki vagy éppen vicces aranyköpése csak mert régen volt róla gyűjtés.

Ádám elalvás előtti utolsó mondatai, miközben az arcomat simogatja: “Milyen szép az állad. Milyen szép az orrod. Milyen szép az arcocskád” (elolvadtam :)

Beszélgetünk az érzésekről. Én: "Ádám, te mikor szoktál boldog lenni?" Ő: “Olyaaan.. Amikor eszünk tortát és lefolyik a csokimáz

Elmélkedik az állatkertben. A disznó röfögését így definiálja: “A disznó megette a kaputelefont. Bevette a szájába és most csörög.

Zeneszerző: Ádam énekelget az autóban, valamilyen sajat költeményt. Dindidandi... Aztán azt mondja: "Csináltam anya a szélerőműhöz zenét."

Próbálok kiosonni mellőle este, altatás után. Erre kipattannak a szemei, azt mondja: “Ne menjél el, anya. Én is ki akarok oda menni (a nappaliba). Vigyél magaddal.” Mondom neki, hogy nem vihetem, mert odakint fények vannak és hangosak vagyunk, úgy nem tud pihenni. Gondolkodik, majd azt mondja: “Jó, akkor kimegyek később. Egyedül.” És alszik tovább.

Nem akar aludni délután. Közli is: “Nem vagyok álmos, nem akarok aludni”. Nem reagálok. 1. manipulációs kísérlet: “Pisilnem kell” Mondom neki, ok, szaladjunk akkor pisilni és aztán jövünk vissza az ágyba. Erre ő: “Akkor mégsem kell pisilnem”. 2 Kísérlet: “Kakilnom kell. Jön is a kaka.” Reakcióm ugyanaz, válasz ugyanaz, annyira mégse kell kakilni :D .3 kísérlet: “Anya, éhes vagyok.” Nem reagálok, mert fél órája sincs, hogy ebédeltünk. 4. Kísérlet: “Anya éhes vagyok. Adj ennem valami édességet.” Na itt röhögtem el magam hangosan :D

Apa vezet, parkol, néz hátrafelé és koncentrál. Ádám: “Apa, neked milyen a fejed?

Altatás: én úgy csinálok, mintha aludnék, a szemem csukva. Mellettem ül és fura hangokat ad. Közben magyaráz: “Ez lesz a templomtorony. Ez a tető. Ez a cserép a tetőn. Ez itt a harang…” Odanézek, hát azt látom, hogy köpköd/nyálat csorgat a lepedőre és a nyálcseppekből rajzolja meg a saját tornyát :D

Várunk apára, hogy megjöjjön értünk autóval és induljunk a strandra. Várunk, várunk már 20 perce, Ádám megjegyzi: “Apa mindig késik”. Mikor beülünk az autóba, Ádi egyszercsak: “Apa, hát irgumburgum, ne késsél már mindig

Reggel játék közben egyszercsak Ádám megszólal: “Jaj én nagyon szomorú vagyok.” Kérdezem tőle, hogy miért. Válasz: “Mert nem szeretem ha a mami elmegy haza. Menjünk utána, kérlek

Felébred a délutáni alvásból, kijön, köszön nekem. Aztán közli: “Anya, én most elmegyek, dolgom van, befestem a szemem”. És már megy is a fürdőbe, előveszi az ezüst szemceruzámat és tényleg nekiállna befesteni a szemét, ha nem kapom el :)

Az utcán meglát egy üvegszilánkot, fel akarja venni. Mondom neki, hogy nem szabad. Erre ő trükközni kezd: “Megfoghatom, hogy ügyesen kidobjam az uvegszilánkot?

Ettem egy kis jeget és már egészséges is lettem :) Nagyon finom volt a jég, olyan kémény ízű.” (=kemény :))

Megkérjük, hogy pakolja el a sok játékát, mert megígérte. Látványosan nekiáll, két játékot elrak, majd azt mondja kétségbeesetten: “Apa segítsél, én nem tudok olyan ügyesen pakolni

Meséljük Ádámnak, hogy hogy védték meg a testvérei apát, amikor apa kicsi volt. Ádám kérdése erre: “Tegnap amikor apa baba volt, akkor mi lesz? “ Kértük, hogy ezt még fejtse ki bővebben :)

Menekül a pelenkázás elől. Közli, hogy elbújik és a popója helyett a feje látszik csak ki. Mondom neki viccelődve, hogy nem, baj, akkor majd Ádám fejére rakom a pelenkát. Erre ő: "Jaj ne, mert akkor olyan leszek, mint egy bagoly" :D

Egy elszólás következményei: Ádámnak véletlenül azt mondtam, hogy bunkó, ha direkt mindenfelé köpköd. (nem és nem akarta abbahagyni a köpködést). Hát ez persze borzasztó érdekes lett, egész nap kérdezgette, hogy ki a bunkó, ki mikor és miért bunkó és ha egy köpködős bunkót ő leköp, akkor mi lesz :D Aztán vacsora után elköszönt tőlünk kedvesen, majd közölte, hogy: “Én most megyek, keresek egy bunkót”.

Szólok az étteremben, hogy igya meg a kakaóját, mert befejeztük a vacsorát és mindjárt elviszi a pincér a poharát. Erre odaszalad és mielőtt inni kezd, azt mondja: “Jaj, kösz, hogy szóltál!

Ádám fél a bohócoktól, itthon egy plüss panda és pár szuperhős tojás feladata, hogy elűzze a bohócokat. Néha eszébe jut és megkérdezi, hogy most van-e bohóc. Épp megint megkérdezte, hogy van-e itt bohóc és mondtam neki, hogy itt, nálunk, a lakásunkban biztosan nincsenek, bohócok a cirkuszban vannak és ott is laknak. Erre ő szomorúan: “De az én fejemben van bohóc”. :( hát erre mit lehet mondani, ez már kérem probléma :(

Két félkör alakú narancshéjjal játszik. Összerakja őket, hogy kör alakjuk legyen és felderül az arca: “A narancsból pedig csinálunk egy cd-t

Játék közben: “Jaj, nekem úgy hiányzik az apukám

Anarchia: Nem akar aludni és ezt találja ki: “Nem akarok aludni. Valami csúnya dolgot akarok csinálni. Ki akarom önteni az öblítőt. És ki akarom borítani a mosóport. És kifolyatni a vizet a mosógépből

Egy tálba karalábét tesz, az addig oké. Aztán elkezdi locsolni vízzel. Mondom neki: “Jaj, Ádám, ezt nem hiszem el”. Erre ő: “Jaj, de te szerintem elhiszed”. Aztán amint kimondja, hangos nevetésben tör ki, velem együtt :D

Alvás előtt beszélgetünk és Ádám jó játékot talál ki: mindent képzeletben kiránt és elsorolja, hogy szeretne enni rántott bilit, rántott függönyt, rántott plafont, rántott kakit. Jót röhög a saját ötletein. Aztán kitalálja, hogy én egy hóember vagyok és engem is kiránt és megesz. Ezen még jobbat nevet. Aztán eszébe jut, hogy lehet akkor rántott apa és majd ő megeszi apa rántott kezét. No ez a legutolsó gondolat már elszomorítja, majdnem elkezd sírni, azt mondja: "Jaj, de akkor apának nem lesz keze. És jaj, apa keze az én számba nem is fér bele” :(

Ádámmal általában lassan haladunk. Ma egy kis utcányi hosszt 40 perc alatt tettünk meg, mert minden második lépésnél felszed valamit a földről, hogy megtanulmányozza. Érdekli minden fűszál, bokor, bogyó, üvegszilánk és szemét. A vége felé már kezdtem is unni a tempót, mondtam neki, hogy “Fiam, mert téged minden nagyon érdekel, ugye? Mindent meg kell nézni…”. Erre ő: “Igen, tetszik nekem még a kutyakaki is.

Valamit nagyon szeretne, amit mi nem engedünk. Ő azért egyszercsak közli, hogy dehát megbeszéltük. Nevetünk, kérdezzük, mégis ki beszélte meg? Erre ő: “Hát én…(gondolkodik) és én."

Berepül a lakásba egy légy. Ádám nézi, nézi, majd azt mondja: “Ez mostmár egy benti légy. Adjunk neki zoknit, hogy ne fázzon a lába

Tanulmányozza nagypapival a kutya (Felhő) kakijait a kertben. Mindent tudni akar, melyik miért fehér, barna, kemény, puha, stb. Aztán, mikor már mindent tud, odamegy a kerítéshez, lehajol a kutyához és megkérdezi: “Felhő, te ilyen buta vagy, hogy ide kakilsz?

Nem akar hazamenni, szeretne még a nagyszülőknél maradni. Ilyen trükkökkel próbál visszafordítani minket menet közben, az autóban: “Jaj, nekem el kell mennem vissza a mamiékhoz, otthagytam a mami mobiltelefonját. Egyszerűen otthagytuk sajnos.

Beszalad az étterembe, megáll a pincérek és a vendégek előtt, majd vidáman közli: “Jöttem kakilni” :DDDD

Szólj hozzá!

Címkék: kommunikáció vicces boldogság mosoly cuki hétköznapok anyaság egyperces

A bejegyzés trackback címe:

https://hiperterhes.blog.hu/api/trackback/id/tr4011750545

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.