2014.02.12.
19:02

Írta: zsmaria

A szabotőr - anya lelép(ne)

A legutóbbi kimerítő hét után eljött az idő, hogy végre magamra is gondoljak egy kicsit a babázás mellett, ezért úgy döntöttem, csinálok egy pár órás kávézós különprogramot, Ádira pedig addig vigyáz a család. 

Gondoltam én. :)

Nemúgy a fiam. Ádi tetsziktudni előhúzta varázsdobozából az összes létező és jelenleg rendelkezésére álló hátráltató eszközét, amint érzékeny szenzoraival kiszagolta, hogy anya le akar lépni:

1, Alvás: Az "anya elmegy" gondolat zaklatott és nyugtalan délelőtti álmokat és alvást hozott neki, így többszöri ébredéssel, riadt sikolyokkal tarkítva a szokásos délelőtti alvás másfél óra nyugalom helyett 2,5 óra szenvedés volt. Én pedig mindeközben durva lelkiismeret-furdalással küzdöttem és többször elgondolkodtam a program lefújásán.

2, Evés: Az alvást követően naná, hogy azonnal éhes lett, így az indulást kicsit el kellett tolnunk egy "gyors" etetés erejéig

3 Büfi: Az etetés előtt már felöltöztem csinosan, így nagy pelenkát vettem elő a büfiztetéshez, tudván, hogy kisfiam előszeretettel jelöli meg azonnal a ruhámat, amikor fontos lenne, hogy ezt elkerüljük. De mit ad isten az óriáspelenka sem volt elég, mert Ádi baba ha kell, képes egyik váll felett átokádni a másikra, oda, ahol pelenkamentes szabad felületet talál :)) Még ekkor sem estem kétségbe, sőt egy rezignált vigyorral előszedtem egy csinos rózsa melldíszt a szekrényből és a kiegészítettem vele outfitemet, legyen ami takarja a szép nagy kimosott foltot :DD

4, Pelenkamóka: A büfizés után azt hittem, itt a vége. De nem. Az én kis drágám extra meglepetéseket is tartogatott még tarsolyában. Jelezte ezt egy hatalmas nyögéssel, vörösödő fejjel és az azt követő vigyorral. Akkor már tudtam, az indulás tovább halasztódik, ha jót akarok, muszáj megvárnom, míg csöppöm elintézi az altáji feladatokat is :) 

5, Öltöztetés: Miután Ádi "elkészült", úgy éreztem, végre nincs más, az indulást hátráltató tényező. Gondoltam ezt addig, amíg meg nem láttam a nadrágja belsejét és a pelenkáját... a nagydolog akkorára sikerült, hogy eluralkodott a derekától a lábujja körméig mindenhol. Meg kell hagyni, mindent bele tud adni a kis drága, ha arról van szó, hogy megakadályoza anya lelépését :DDD A látványon már csak nevetni tudtam, együtt kacagtunk a kis tökkel, amíg megmostam és tetőtől talpig újra átöltöztettem. 

Így történt, hogy a tervezett 1-2 óra közti találkozóból negyed 5-ös érkezés lett, köszönhetően a kisfiam ragaszkodásának és módszeres visszatartó intézkedéseinek. 

Ádi, Ádi nagy kópé leszel, az már most biztos ;)

Azt már hozzá sem kell tennem gondolom, hogy egy óra elteltével azon kattogtam, mi lehet vele, lestem az órát és idegeskedtem. Ezt a kikapcsolódás dolgot azért még tanulnom kell...

Szólj hozzá!

Címkék: első alvás bukás vicces mosoly cuki hétköznapok nevelés pelenka kimenő

A bejegyzés trackback címe:

https://hiperterhes.blog.hu/api/trackback/id/tr815810959

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.