2013.10.29.
09:37

Írta: zsmaria

Anya lelép a színről

Írtam már róla sokszor, hogy úgy érzem, pont jókor jött Ádám baba, hiszen mostanra értem meg annyira, hogy az anyaság gondolata ne riasszon el, hogy várjam és vágyjak rá, hogy szülő, anya és felnőtt nő lehessek. Alapértelmezetten így is gondolom és nem bánok semmit. De az elmúlt napokban, ahogy közeledik a szülés időpontja, az egyszerű, hétköznapi dolgokról sokszor eszembe jutott, hogy "na, ezt sem csinálom egy ideig"... Legyen szó egy kávéról reggel a kávézóban, egy ebédről a kedvessel vagy egy laza traccspartiról a barátnőkkel, minden ilyen esemény során felmerült a gondolataimban az, hogy eztán mennyivel másképp lesz minden. És ez azért meg-megrémiszt. Persze amilyen gyorsan jöttek, úgy el is múltak a negatív gondolatok, de azért bebiztosítottam ám magam :)))

Miután kedves férjem teljes nyugalommal és higgadtsággal végighallgatta tőlem a fenti gondolatokat egy kicsit több hiszti és könny kíséretében, beleegyezett abba, hogy kérésemre még "utoljára" elbújjunk kicsit a világ elől. A helyet és az időt én választhattam meg, én pedig nem mertem várni az eheti hosszú hétvégéig (ki tudja, mi lesz addig alapon), így a gyors lelécelés mellett döntöttem. Így történt, hogy szülés előtt 3 héttel anya és apa elutazott még egy három napos wellness hétvégére :D

Nem mondom, hogy a hiperpocakkal (lsd kép) sok mindenre képes vagyok, a strandolás szóba se jöhet, a séta max 10 perces csoszogást jelent és a wellness kimerül a napozóágyon történő olvasásban :)

37_het_2.jpg

De: nagyon-nagyon jót tett ez a kis kiruccanás. Semmi extra nem történt, mindössze annyi, hogy együtt voltunk egy cuki kis faházban az erdő szélén, jókat ettünk, sétálgattunk a tó körül, amíg párom fürdőzött, én mellette, a medence szélén lógattam a lábam vagy olvasgattam, mégis feltöltött és megnyugtatott. Sokat beszéltünk a kicsiről, arról, hogy mi vár ránk, arról, hogy furcsa belegondolni, hogy egy hónap múlva ilyenkor már szülők leszünk és szóba-szóbajöttek a saját gyermekkori emlékek is. 

Az emberek, akikkel találkoztunk, csodálkoztak, hogy ilyen idős terhesen még csavargok, de én csak mosolyogtam magamban :) Nincs miért aggódni, tudom és ismerem a korlátaimat és még mindig tartom azt, hogy ami jó a mamának, az jó a babának is. Baba pedig ilyen finom kajákat rég kapott, panaszra oka nem lehet :)))

Tegnap már vissza is tértünk a szokásos hétköznapokba. Hiába terveztem, hogy az utolsó pár hetet végigpihenem, arra kellett rájönnöm, hogy meghülyülök, ha nem csinálok semmit, szóval inkább maradok a dolgozgatás-pihenés kombinálásánál, csak hogy teljenek minél gyorsabban a napok. Mert már nagyon szeretném látni az én kis albérlőmet :))) 

Szólj hozzá!

Címkék: fotó jövő szülő nyaralás várakozás hétköznapok érzések félelmek pocakfotó kimenő nyaralás várandósan terhesség utolsó hónap

A bejegyzés trackback címe:

https://hiperterhes.blog.hu/api/trackback/id/tr445604287

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.