2013.09.07.
12:42

Írta: zsmaria

Milyen lesz a kisfiunk?

Minél jobban közeledik AZ IDŐ, annál többet gondolok arra, milyen lesz vajon a mi pici fiunk. Milyen lesz a személyisége, mit fog szeretni, mit nem, miben fog ránk, a nagyszülőkre hasonlítani, mitől lesz egyedi, milyen lesz a külseje... Annyira kíváncsi vagyok már rá. Nem tudom, van-e értelme bármit is előre feltételezni, de úgy érzem,az eddigi tapasztalatok alapján néhány dologra, tulajdonságra lehet következtetni. Több mint fél évnyi "együttélésünk" és megfigyeléseim szerint Ádám várható jellemzői:

babyboy.jpg- biztos vagyok benne, hogy erős, túlélő típus lesz. Miből gondolom ezt? Végülis 7 kis embrió közül ő volt az egyik legjobb. Aztán túlélte a testvérét, a hiperstimulációt és a hematóma fenyegetését is. Kell ennél több indok? :)

- abban sem kételkedem, hogy domináns, határozott fiúcska lesz, egyrészt mert mindkét családból hozhatja ezt a személyiségjegyet, másrészt meglátszik abból is, ahogyan elveszi a szervezetemtől ellentmondást nem tűrően azt, amire szüksége van. Anya meg pótolja a vasat, ahogy akarja, ugye kicsim? :))) A határozottság és az ellentmondást nem tűrő személyiség megmutatkozik a kommunikációnkban is: minél kevesebb helye van ugyanis odabent, annál jobban kifejezésre juttatja, ha kényelmetlenül érzi magát. Mostanság igazi szimbiózisban élünk, pláne éjszaka: ha rossz fekvő pozíciót választok, ami neki nem felel meg, pár oldalrúgással azonnal "finoman" jelzi, hogy "anya, húzzál már arrébb, nem férek el". Én pedig pozíciót változtatok és alszunk tovább édesdeden :D

- hiába mantráztam a jógagyakorlatok alatt, hogy nyugodt, szófogadó kisbaba lehetne, egyre inkább azt érzem, hogy szófogadásról csak álmodhatok :) Ádám az elején még igazán együttműködő volt, de amióta nagyobb és bátrabb, nem mindig tudunk megegyezni: ha valaki megsimogatná, megpróbálná érezni a mozgékonyságát, azonnal sztrájkba kezd és mozdulatlanná dermed. Az orvosnál eleinte mutogatta magát, az utóbbi időben inkább bújócskázik... De nem baj, végülis a szülei is mindig tudják, mit akarnak, miért pont ő lenne más :)

- tutira nem lesz gond az eszével, kíváncsiságával sem (szintén mindkét ágon sok esélye van örökölni), valamiért érzem, a mi kisfiunk egy örökké figyelő, elemző, kíváncsi, gyors felfogású manó lesz, akinek alig győzzük majd a fejébe tölteni a sok tudást. A google-nek és az okostelefonoknak hála talán sokáig el tudjuk hitetni vele, hogy mindentudók vagyunk :)) Valamiért van egy olyan megérzésem is, hogy bütykölős, szerelős, szétszedős fiúcska lesz, elvégre apától, nagypapáktól sem lát majd mást :D

- a külsejéről sok elképzelésem nincs, egy dologban vagyok csak biztos: álmaimban mindig nagy barna szemei vannak, amolyan világra rácsodálkozó-okos-elgondolkodó bociszemei. 

Persze, lehet hogy semmit nem találok el, de vicces lesz egy év-két év múlva visszaolvasni, hogy mit gondoltam látatlanban a kis kópéról :))

És hogy mi milyen szülők leszünk? Hát azt majd 15 év múlva tudom akár csak megsaccolni is :)))

(update: itt egy cikk arról, hogy a baba személyisége már magzati korban kialakul :)

Szólj hozzá!

Címkék: jövő terhesség álmok érzések

A bejegyzés trackback címe:

https://hiperterhes.blog.hu/api/trackback/id/tr375499222

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.