Olyan a fiam mostanság, mint egy kiskamasz. Kiismerhetetlen és egyben lenyűgöző. Az egyik héten olyan kisördög, hogy egy hét alatt kétszer sikerül teljesen kihoznia a sodromból és elérnie, hogy ne tudjam kontrollálni magam. A másik héten pedig egy igazi angyal, mindent tud, figyel…

Olvastam szakkönyveket. Következetesség, kedvesség, rugalmasság, határozottság, türelem, békés megoldások, stb. Felkészültem. Elméletben. De kezdetben azért nem igazán neveltünk, valljuk be: - Először azért nem, mert még kicsi, nem értem, nem tudtam, melyik sírás szól…

Végem van :D A fiam eddig sem volt az az ide-oda rángatható fajta, tudtuk (hallottuk), ha valami nem tetszett neki, de mostanság, hogy kinyílt a csipája (vagyis a szája), már nem csak ellenkezik, hanem érvel, nyomást-hatást gyakorol és befolyásol is. Még két éves sincs, de…

Ádám a tengeren, 2. felvonás: - Kiderül, hogy a baba imádja a hullámokat és a sziklás partszakaszokat is, nagyon élvezi a sziklamászást (nem is tudom, miért gondoltam, hogy nem fogja élvezni :)) - Mondatokban beszél: reggel, ébredés után, még az ágyon fetrengve közli: Anya…

Hamarosan jön egy hosszabb beszámoló a második-harmadik hét történéseiről, addigis meg kell emlékezzek a tegnapi és a mai napról, amikor a fiunk: - először mondta magától, általa kreált mondatban a parton kavicsdobálás közben, elmélyülten, maga alá motyogva, hogy "Ádám…

Kicsit megkésve bár, de folytatódik a sorozat :) Majd 30 évvel ezelőtt születtem én, másfél éve megszületett a fiam és vele együtt megszületett egy anya és egy apa is. A család születése viszont nem egyik napról a másikra történt. Ha visszaemlékszem, talán 1 éves lehetett…

Ádi az elmúlt pár hetet non-stop olvasással töltötte. A nap azzal kezdődik, hogy beront a nappaliba, másodpercek alatt a földre zúzza a polcról mind a 30 könyvét, majd módszeresen, sorban kiolvassa őket. Mindig van egy két újdonság, amin megakad a szeme, akkor aznap és másnap…

Előszöris: megkövetem magam. Mielőtt Ádi megszületett, volt egy hibás feltételezésem. Folyton azt láttam kisgyermekes ismerőseimnél, hogy panaszkodnak arról, mennyire nincs idejük semmire, mégis egyfolytában a Facebookon lógnak. Sehogy nem értettem, hogy jön össze a kettő,…

Néha bosszantó, néha viszont lenyűgöző és megható érzés, hogy amikor én már minden lehetséges eszközt kilőttem Ádi hangulatának (óbégatás / remegés/ vörösödés) csillapítására és kudarcba fulladtak a kísérleteim, a cicire tevés előtt még mindig van egy mentsváram…