39. hét. Jöv héten ilyenkor legkésőbb már a szülőszobán leszek.
De addigis: tűkön ülök. Nem tudok koncentrálni. Feszült vagyok. Sőt, feszül a hasam is, kemény, mint a beton már napok óta. Ha kicsit eszem vagy Áron kicsit mozog odabent, úgy érzem szétrepedek.
Volt pár fájásom múlt héten (pont mint anno Ádival), de már rutinosabb voltam, nem szaladtunk azonnal a szülőszobára (hogyisne, még a végén befektettek volna vagy valami, az meg kinek kell), hanem vártam, méricskéltem a fájásokat. És azok szépen el is múltak, azóta se hallottam hírüket sem :D
Úgy döntöttem, ezt a hetet arra szánom, hogy még Ádival legyek, amennyit tudok és előkészítsek mindent (lakást, irodát) az átmeneti állapotra. Szóval még kicsit pörgök, de babácskának meg se kottyan. Épp mint a bátyja, pont jól érzi magát odabent :D
