2017.02.09.
15:31

Írta: zsmaria

Vérszegényen, mégis aktívan

Már megint vérszegény vagyok. Meg sem lepődöm. Bár az igazat megvallva próbáltam elkerülni, már a terhesség elejétől szedek emelt adag vasat, de még ez sem volt elég. A II. trimeszteres vérvételen pont ugyanolyan gyatra értékeket produkáltam, mint az első terhességemnél. Az orvosok persze előbb a vérképemre néztek, aztán az arcomra és egyből magabiztosan közölték, hogy látszik, milyen szarul vagyok :D Mondom, de nem is vagyok, vagy ha egy kicsit igen, az a nátha miatt van. Erre az orvos: azért kapok el minden betegséget, mert ilyen legyengült immunrendszerem van, ilyen vérszegény vagyok. Nofene, köszi.

Hát így állunk. Néha azon gondolkodom, mi lenne, ha lenne is energiám :D

Jó, annyit azért érzek, hogy sokat aludnék. és ha ágyat érez a fejem, azonnal ki tudok dőlni.

Vagyis inkább csak tudnék. Az utóbbi két hetemet megédesítette, sózta, keresítgette drága kisfiam, akit először mezei náthával, kis köhögéssel tartottam otthon egy hétig, majd szokás szerint nem működtek a házi gyógymódok szóval még maradhatott itthon 1 hetet hőemelkedéssel, antibiotikummal, stb. Ebben az a jó, hogy különösebben nincs rosszul a gyerek, élénk, aktív, vidám, tenne-venne, de épp annyira beteg, hogy ne vigyem közösségbe. Az viszont nem jó, hogy 1, én fáradékonyabb vagyok a fentiek miatt. 2, az elmúlt két hétben a szmog/jégeső/ónos eső/beteg gyerek/beteg anya tényállások miatt nagyjából ki sem mozdulhattunk a lakásból. 

Szóval két hete élek együtt, összezárva 0-24-ben egy túlpörgött tasmán ördöggel :D Akinek azért persze egész nap akad dolga, tesz-vesz, játszik, dolgozik, nincs ideje semmire és alapvetően hagy engem pihenni, amiért külön hálás vagyok neki. Node rutinos gyerekesek tudják, hogy ha a gyerek nincs levegőn, akkor 1, nem fáradt, nem akar elaludni az istennek sem. 2, nem elég éhes a főételekhez, viszont unalmában sokat nassolna. 3, a beteg gyerek általában több mesét néz, így észre sem vesszük és függővé vált :) Úgyhogy volt kihívás bőven, fáradság ide vagy oda, futjuk minden nap ugyanazokat a köröket, harcokat. Lekötni Ádámot. Ha dolgunk volt valahol, kizökkenteni és rávenni az indulásra. Evésidőben rábeszélni az evésre. Alvásidőben 1.5-2 órákat várni, míg képes lenyugodni és elaludni. Nem tudom, más gyereke hogy van vele, de az én fiam alvás előtt képtelen ellazulni. Születése óta folyamatos beszéd + mozgás jellemzi azt a 20 percet vagy akár 2 órát, míg lenyugszik és elalszik. Folyamatos. Nagyon durva. Nagyon vicces. És mindig ilyen volt. És én a mai napig nem tudtam megtanítani ellazulni. Keze-lába-szája együtt jár, míg anya próbálja nyitva tartani a szemét, hogy azért ne ő aludjon már el hamarabb, mert akkor tuti lelép a gyerek az ágyból :) Nem egyszerű. 

El is vesztettem a türelmem párszor az elején, bevallom őszintén, az oviból hazatérve békésen eljátszogató, bújós fiam után egészen nehéz volt átállnom a régi örökmozgó énjére és arra, hogy mindenért meg kell harcolnom vele. De miután én is átprogramozódtam, inkább nevetünk, mint vitatkozunk :) Mindemellett gőzerővel dolgozom/próbálok dolgozni, rengeteg teendőt felhalmoztam magamnak erre a hátralévő pár hónapra. Szóval nem unatkozunk és egyelőre mindenre van is energiám. Hát mi lenne, ha még ennél is több lenne :DDD

Közben a kisebb fiam is bepörgött, a legutóbbi blogos jellemzése óta feléledt a drága, ami annak köszönhető, hogy befordult. Szóval amit eddig éreztem halovány ficánkolásokat odalent, azt pár hete fent és erőteljesen és rendszeresen kapom, imádom :) Jó érezni, hogy itt van és minden rendben van vele. Már nyom vagy 1 kg-t a legutóbbi UH szerint és a neve is megvan: újabb 4 betűs, Á betűs érkezik a családba: a kicsi Áron. (Ádámunk szerint Áron Gidir - a Gidir nem létező név, az ő fejéből pattant ki. Google-ben megnéztük, egy szomáliai törzs neve :D)

Hát így foglalnak le a fiaim nap, mint nap, én pedig élvezem nagyon, még akkor is, ha morgolódok épp. És mostanság egyre többet eszembe jut, hogy amikor égnek áll a hajam a tennivalóktól, a fiamtól, a saját dolgaimtól és azt hiszem, nem bírom már tovább, akkor vajon mi lesz mondjuk fél év múlva... Jobb lesz, ha addig feltöltöm a vasraktáraimat, kelleni fog az a kis plusz energia :)

 

Szólj hozzá!

Címkék: munka család evés szülő alvás terhesség itthon hétköznapok nevelés anyaság kisfiú altatás magzatmozgás dackorszak vérszegénység vérkép kommunikáció a babával

A bejegyzés trackback címe:

https://hiperterhes.blog.hu/api/trackback/id/tr5012240576

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása