Hideg, esős, borús idő van a tengerparton, be vagyunk zárva reggel óta a kis, 27 nm-es apartmanba. Egy picit féltem a helyzettől, pláne, hogy baba még nincs abban a korban, hogy társasjátékokkal, mesékkel le lehetne kötni, az ő korához illő játékok tárháza hát igencsak véges, főképp ha azt nézzük, hogy van ugyan számtalan lista arról, mit is taníthatnék egy 9 hónaposnak, de a fene megeszi az egészet, ha a babának épp nincs kedve tanulni.

Hát nem lett különösebb gond (eddig), mert bár az én értelmezésem szerinti szórakoztatásra (mesenézés, autó vagy labdagurigatás) Ádi csak 2-3 percre (komolyan, mérem! :) vevő, van azonban más, ami képes lekötni őt fél-1 órákra:

1) Ovasás - elég annyit mondanom, hogy a három hete vásárolt Mosó Masa rongyosra lett lapozva? :))

2) Kaja - ha ehet, ha önállóan csipegethet vagy csak kajákat fogdoshat, az igen hosszan kielégíti a boldogságát

3) Felfedezés - ha bútorokba kapaszkodva vagy négykézláb el lehet jutni új, érdekes helyekre, akkor bizony elégedett a baba :)) Legújabban a wc ülőke a menő és az 1 másodperc alatt elillanás anya szeme elől, de ennél is újabb a...

4) Járva felfedezés - Ádi amióta a nagyszülők megmutatták neki a kézenfogva sétálásban rejlő korlátlan lehetőségeket, azóta ha lát valami érdekeset és úgy érzi, négykézláb nem elég gyors/hatékony, azonnal, kapkodó kis mozdulatokkal a kezünket keresi és már szalad(na) is. A maga kis suta, fel-felforduló, ide-oda imbolygó, pördülő-forduló széles vigyorú, kacagó módján. Mert járkálni bizony felettébb vicces és boldogságos :) És mivel bizonyára érezte már, hogy anya a hátát fájlalja a sok vezetgetéstől (persze anno azt is eldöntöttem, hogy nem vezetgetek, de sajna nincs opció ellenállni a kíváncsi, kutató, kérlelő gyermekkezeknek :), ezért ma, ezen a hideg, borongós napon úgy gondolta, megy ez neki magától is. 2014.9.1-én, 9 hónaposan a fiam elindult. Először csak 2 lépést tett meg. Aztán hármat. Aztán négyet. Most alszik és én kíváncsian várom a délutánt :) Addig pedig büszke vagyok és szétkürtölöm a tudományát :DDD

ui.: a képen Ádi épp csajozik, de erről egy következő posztban írok. A lényeg: az elinduláshoz fontos ám a motiváció :) Épp féltem is hogy vajon én leszek-e az első lépések megtételének indoka vagy a kaja, de a csajokra nem is gondoltam. Pedig bizony velük voltam szoros versenyben és örömmel jelenem, én nyertem! (egyelőre :))