2014.08.15.
06:48

Írta: zsmaria

Így nyaral egy 8 hónapos külföldön

Lassan egy hete, hogy tengeren vagyunk babával és meg kell mondjam, annyira nem is para, mint gondoltam :) Persze, nagyon ügyeltem arra, hogy ne viselje meg nagyon a környezetváltozás, amit tudtam, hoztunk magunkkal, hogy minél több legyen körülötte a megszokott tárgy (játék, ágyneműk, pelenka, törlőkendő, stb). Ennek köszönhetően az autónk dugig volt, a bepakolásból így lett egy másfél órás hadművelet, a férjem pedig életében először megkérdőjelezte a szállítani kívánt dolgok fontosságát és szükségességét :))) 

Hogy mi mindenre kell számítani, ha az ember babával utazik?

Utazás

babalaba.jpgOkos szülő gyerekkel ha teheti, éjjel utazik, ez a megállapításom. A szokásos esti fürdést követően Ádámkát bepattintottuk a babahordozóba, majd nekiindultunk az éjszakának. 8-tól fél 4-ig utaztunk, Ádi 8-tól 3-ig aludt. Akkor ébredt meg, amikor letértünk a pályáról és lassítottunk :)) Úgyhogy egy szavunk sem lehet. Annál pedig nem létezik cukibb és szívet melengetőbb dolog a világon, ahogy a fiunk arra reagált, hogy ébredéskor egy másik dimenzióba került: szó szerint meg volt veszve, kapkodta a fejét ide-oda, tele szájjal nevetett dumált, akart menni mindenhová vagy egyszerűen csak angyali mosollyal és óriás bociszemekkel nézelődött az út melletti parkolóban, ahol megálltunk enni, kinyújtózni kicsit. A tenger, a fénylő hold és a néha-néha elszáguldó autók látványa elkápráztatta és bár tudom, ő nem fog még emlékezni erre a pillanatra, nekünk nagyon emlékezetes és boldog emlék marad :)

Alvás

No amilyen jól megy az alvás az autóban, a babakocsiban és bármilyen egyéb hordozóeszközben, a nyaralás alatt akkora macera lett a kiságyban altatási rituálé, ami konkrétan nem létezik itt, mint opció. Ádi valamiért utálja a kiságyat, ha nem alszik egész mélyen, azonnal felébred és cirkuszolni kezd, amint az ágyat éri. Ha megpróbálom a szokásos módon altatni és bedugom a kezem a zipp-záras oldalsó ajtón át hozzá, azonnal jön a hasadékhoz és azt kezdi őrjöngve tépni, cibálni. Ha kicsit magára hagyjuk, hadd próbáljon meg elaludni, kiabálva tréningezik, húzóckodásokat végez az ágy szélébe kapaszkodva.Szóval így. Ha pedig nem elég álmos és úgy próbálom lerakni, akkor számíthatok ölben járásra, kézben mászásra, harapásra, kiabálásra. Az sem opció, hogy magunk közé vesszük (pedig már elkeseredésemben ezt is megpróbáltuk): Ádám annyira örül a családi idillnek és a rugós, pihepuha ágynak, hogy bár már totál álmos, képes még másfél órát elörvendezni köztünk az ágyon: jön-megy, dumál, játszik, ránk mászik, hajam tépi, szám-fogaim-fülem-szemem kapirgálja, tanulmányozza, ágyon feláll, betámaszt, nem kapaszkodik majd seggre huppan, majd hátravágja magát (ez a kedvenc játék). Szóval élvezi na. Én kicsit kevésbé, már amikor elfogy a türelmem, amúgy meg nagyokat nevetünk néha rajta, mert szupercuki. Volt, hogy már fáradtságában egyszercsak bedőlt közénk és nekiállt valamit dünnyögni és ez annyira édes volt, hogy párommal összenéztünk és nem tudtuk visszafojtani a nevetést. No erre persze Ádi is felélénkül és nevet velünk, ennyit az alvási kísérletről. Hát így vagyunk mostanság. Gondolom, lesz jobb is. Addig meg ringatás van, ölelés van :)

Játékidő

Ohh az a legviccesebb. Anya és apa lehet akármilyen fáradt, lehet akármennyi dolga, ha a babának játékidő van, akkor játékidő van. És szerencsére, mivel már alapvetően egész jól közlekedik a gyerek (bútorról bútorra, lépcsőre fel), így a fél szem mindig rajta kell, legyen, mert persze a kedvenc játékok a következők:

- fiókot kihúzni, fiókból kipakolni

- lépcsőkön felmenni (le még nem megy, de képes megülni annyira a szélén, hogy az ember lányát az infarktus kerülgeti). Ez már csak azért is vicces, mert a szálláson és a környéken lépcsőkből nincs hiány: lépcső vezet a hálóból az erkélyre, a hálóból a konyhába, a házból az utcára, az utcáról a tengerre.

- hangyákat nézni (oké, ezt én is bírom, aránylag nyugis és veszélytelen hobbi)

- követet mütyürgetni, dobálni, nézegetni és néha meg-megkóstolni (utóbbit szerencsére egyre ritkábban)

- mesekönyvet olvasni, minden oldalt egymás után legalább százszor (könnyed, pihentető, csak kissé unalmas tevékenység felnőttek számára)

- anyát anyafának és kaparófának és tornászszőnyegnek és minden egyébnek használni: a rámmászás következményeképp úgy nézek ki, mint egy hadirokkant, a testem tele harapásnyomokkal (harapva akar kapaszkodni a drága, hiába szólok rá erélyesen minden alkalommal, hogy nem szabad), csípés, markolásnyomokkal, karmolásokkal és egyéb külsérelmi kék-lila-zöld foltokkal.

- és persze pancsi, pancsi, pancsi a tengerben, minden mennyiségben. 

Evés

babalaba2.jpgA kajálási szokások szerencsére nem változtak, eszik a baba szokás szerint sokat és még annál is többet, mivel a kunyerálási eszköztára is sokat fejlődött. Így történhetett, hogy Ádika kóstolt már fagyit, palacsintát, mángoldot, fügét, péksütit és bármit, ami a mi kezünk ügyébe került. Neki pedig minden ízlik (a mama és a nagyik legnagyobb örömére). Tegnap például amit találok a hűtőben módon csináltam neki enni, ebből lett a paprikás, uborkás, sonkás, parmezános főzelék, mely kreálmány szintén elnyerte a gyerek tetszését :) 

Fürdés

A legjobb, hogy a gyerek imádja a tengert. És hogy nem fél tőle. Én parázok, ha jön egy nagyobb hullám, ha nyelek egy kis vizet, ha a baba nyel egy kis vizet, ha nem ér le a lábam, hogy nem ér le az ő lába, stb. Nagyon szeretem én is a tengert, de van egy veleszületett, le nem küzdhető csak mérsékelhető víziszonyom is. Ezért már a kezdetektől tudatosan azon voltam, hogy a vizet a babával a férjem szerettesse meg, ne pedig tőlem tanulja a pancsi-parát. Szerencsére a projektet sikeresnek ítélhetjük, Ádika ha meglátja a vizet, már indulna is :) Szupercuki, ahogy kézben lubickol, nevet a hullámokra, benyel fél liter vizet, fülén-száján jön ki a sós víz, ő pedig csak megrázza magát, mint egy kiskutya és rötyög. Az is szupercuki, ahogy belecsücsül a kis autós, kormányos baba úszógumijába és onnan csapkodja a kezével a vizet vidáman. Szóval napi kétszer tengerezünk, hogy mindenki boldog legyen :) 

Az esti fürdés ezzel szemben kicsit macerásabb lett, kádat nem hoztunk, gondoltam kiválóan elcsücsülget majd a zuhanytálcában, de az sajnos elég undi, nem ültetjük bele. Helyette beletettük a kis medencéjét, na azt meg valamiért utálja, így az esti fürdés jelenleg gyors és üvöltéssel teli. De majd kitalálunk valamit :))) 

A nagy meleg miatt ezen kívül beiktattunk egy déli csapban mosakodást is, muszáj volt, mert a nap közepére a gyerek akármilyen meztelen, annyira melege volt már mindig, hogy éktelen kiabálásba kezdett és pár napig fogalmunk sem volt, mi baja. Mindig az oldotta meg a dolgot, hogy lekapkodtam róla az egyszem pólóját és bedugtam a csapba :) szóval most lett egy új rituálénk.

És a nagy kedvenc: akarat és anyásságosság

A környezetváltozás persze nem múlhat el következmények nélkül, ne legyen már minden tökéletes: a nagy változásra való alkalmazkodást Ádi úgy oldotta meg, hogy hozzám kezdett el hihetetlen mértékben ragaszkodni: anya nélkül sehová, ha lát kimenni a szobából, vigasztalhatatlan sírásba kezd, ha nem lát és eszébe jutok, sír, ott tartunk, hogy tegnap sírva utánam mászott a wc-re és míg dolgom volt, a nadrágomba kapaszkodva nyafogott :) Mindemellett erőteljesen próbálgatni kezdte a szárnyait: ha valami nem tetszik neki, éktelen holló-rikácsolásba kezd, legyen szó akár arról, hogy még mesét kell olvasni vagy hogy menni akar fürdeni vagy nem akar menni valahová vagy a legújabb kedvencem a nem akar pelenkázást (ez utóbbi a vitatkozó hangvételen kívül konkrétan meztelen seggel elszökéssel is jár, így a pelenkázás mostanság úgy zajlik, hogy ketten megyünk a gyerek után és ami rákerül, az rákerül :))

Szóval a nyaralás egy 8 hónapossal csupa kacagás mert nagyon vicces és megható nézni, ahogy felfedezi ezt az új világot. Emellett kell hozzá egy nagy adag türelem is, hogy képesek legyünk alkalmazkodni a megváltozott, esetleg felfokozott érzelmekhez és kezelni azokat. Szép, kihívásokkal, új élményekkel teli napok elé nézünk :) Nem is fogok sokat blogolni. 

Szólj hozzá!

Címkék: utazás alvás nyaralás cuki tenger nevelés

A bejegyzés trackback címe:

https://hiperterhes.blog.hu/api/trackback/id/tr326605493

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása